Rólunk írtákFotóklub: Nem szabad überelni az ősz színeit
NAGYMEGYER – Itt van az ősz, itt van újra címmel rendezett kiállítást a helyi Csemadok-szervezet keretében, annak támogatásával működő Nagymegyeri Fotóklub.
A városi művelődési otthon kiállítótermében tegnap megnyílt tárlaton az ősz csodálatos színkavalkádját igyekeztek képeiken keresztül érzékeltetni a fotográfusok, akik a korábban meghirdetett fotópályázatra küldték el munkáikat. A zsűrizés nehéz feladatát Kiss Gábor Gibbó és Érsek József végezte, a pályázatra nem csak a régióból, de Magyarországról is érkeztek fényképek. A Nagymegyeri Fotóklub nevében Virágh Mária, míg a Csemadok városi szervezete nevében Varga László szólt a megjelentekhez. A fotók értékeléséhez annyit jegyzett meg Kiss Gábor Gibbó somorjai fotográfus, fotóriporter, hogy a képírók ne csak kattogtassák a gépet, hanem fotózzanak. Mert a fotóval azt szeretnék, hogy megállítsák az időt, megállítsák az elmúlást. Az őszi évszak színeit túlságosan is hangsúlyozó képekhez pedig azt mondta: az ősz színeit nem szabad űberelni. A zsűri összesen négy díjat osztott ki: a nyékvárkonyi Méhes Attila Távolból című fotójáért, a nemesócsai Olláry Ildikó Purgatórium című fotójáért, a gútai Forró Imre Válaszút című fotójáért kapott elismerést, míg a bősi Heiser Hajni Elcsépelt csendélet című munkájáért különdíjban részesült. Paraméter, 2011.12.02., Kovács Zoltán Fonallal, tűvel, türelemmel
NAGYMEGYER – A fenti címmel nyílt kiállítás a nagymegyeri városi művelődési otthonban november 3-án. Németh Gyuláné Tiszai Gizella győri nyugdíjas pedagógus hozta el saját és gyűjtött kézimunkáit, valamint népviseletbe öltöztetett babáit a határ túloldalára. A tárlat megnevezése címszavakban és nagyon sokatmondóan utal arra a folyamatra, amellyel ezek a munkák készültek, kezdve a babák aprólékos kidolgozással megvarrt ruháitól, egészen a kézimunkákig bezárólag. A Csemadok nagymegyeri alapszervezete, a művelődési ház és a győri Xantus János Múzeum közös rendezésében megnyílt tárlaton Perger Gyula néprajzkutató, a Győr-Moson-Sopron Megyei Múzeumok Igazgatóságának igazgatója méltatta a nyugalmazott pedagógus kiállított munkáit. A néphagyományokat tisztelő és ápoló tárlatnyitón a helyi magyar alapiskola Igricek népdalkörének tagjai és citerásai is közreműködtek. Csallóköz, 2011. november 15.,Kovács Zoltán Erdélyt látni kell !
Július elején került sor az immár hagyományos erdélyi kirándulásra a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezetévek rendezésében. Ennek kapcsán beszélgettünk Rostás Lászlóval, az alapszervezet alelnökével, aki Ambrus Gabriellával közösen a kirándulás főszervezője volt. Mióta és kiknek szervezi az erdélyi utakat a Csemadok? Már régebben is kirándultunk Erdélybe, de 2007 óta minden évben meghirdetjük ezt az utat. Elsősorban tagjainknak és családtagjaiknak, de szeretettel várunk minden érdeklődőt, aki kíváncsi Erdély természeti szépségeire, történelmi, kulturális nevezetességeire. Mivel a buszt meg kell tölteni, ha nincs elég jelentkező Megyerről, a fennmaradó helyeket a környező községekből jelentkezőkkel töltjük fel. A Csemadok nem utazási iroda, az egész önköltséges alapon működik, az idei út 7 éjszaka szállással, félpanzióval, mindennel együtt 250 € volt fejenként. Utána lehet nézni, talál-e valaki ennél olcsóbb ajánlatot. Mikor, kinél lehet jelentkezni? Az évzáró tagsági gyűlésen, általában januárban ismertetjük a Csemadok egész évre tervezett programjait. Már ott, a helyszínen fel lehet iratkozni az érdeklődők listájára. Később nálam és Ambrus Gabikánál, de a vezetőség minden tagja szívesen segít az érdeklődőknek. A végleges névsor általában május végére összeáll. Mivel sok száz kilométeres útról, több szálláshelyről van szó, a szervezést már februárban elkezdjük. Ki tervezi meg az útvonalat, foglalja le a szállást, stb.? Németh Gyula, győri illetőségű barátunk az, aki ezt a nem kis feladatot magára vállalja. Nem hivatásos idegenvezető, de Erdély nagy szerelmese, az összes szabadságát Erdélyben tölti. Nagy szerencsénk van vele, mert az ő helyismeretét, kapcsolatait sok utazási iroda is megirigyelhetné. Ráadásul nekünk baráti alapon, külön ellenszolgáltatás nélkül végzi ezt a munkát. Az utazás során ő az egyik idegenvezetőnk. Segítségével olyan helyekre is eljutunk, ahova más utazók nehezen. Kinyittat nekünk bezárt templomokat, felkér helyi tanárokat, újságírókat, hogy kalauzoljanak bennünket. Van még egy idegenvezetőnk, Németh Csaba személyében. Az ő nevét talán már ismerik néhányan, a tápiógyörgyei Torockó baráti társaság vezetőjeként rendszeresen részt vesz rendezvényeinken. A tápiógyörgyei csapat főzi például a nagysikerű gulyást túrós csuszával a Szent István napokon. Németh Csaba történelem szakos tanár, rengeteget tud Erdély történelméről, s olyan jó előadó, hogy öröm hallgatni. Ez nem csak az én véleményem, meg lehet kérdezni azokat, akik voltak velünk Erdélyben. Sokan ma se tudják, mire számítsanak Romániában. Hallottak a járhatatlan utakról, rossz szociális körülményekről. Mennyire igaz ez manapság? Milyenek a szálláshelyek, étkezési lehetőségek? Romániában akárcsak nálunk, vannak jobb meg rosszabb minőségű utak. Olyan még nem fordult elő, hogy valahova ne jutottunk volna el a járhatatlan út miatt. Aki velünk jön, az tudja, hogy nem wellness hotelbe megy pihenni. Ez egy kellemesen fárasztó kirándulás, sok utazással, 2 – 3 szálláshellyel. Az elhelyezés falusi turizmus formájában van megoldva, van, ahol a reggelit, vacsorát is a házaknál fogyasztjuk el, van ahol közösen étkezünk. Az alapvető higiéniai feltételek mindenhol adottak, s ha a körülmények néhol szerényebbek is, mint amit itthon megszoktunk, a háziak nagyon igyekeznek, hogy a vendégek jól érezzék magukat. A visszajáró utasaink közül sokan már előre szólnak, hogy szeretnének ugyanannál a családnál megszállni, mint előzőleg, olyan jól összebarátkoztak a háziakkal. Minden évben ugyanaz az útvonal? Nem, mindig van valami új helyszín, látnivaló, de van olyan is, amit nem lehet kihagyni. Ilyen például Kolozsvár, ahol idén végre megnézhettük Mátyás király felújított lovas szobrát, amit évekig renováltak. Meg szoktuk koszorúzni a nagymegyeriek szívének oly kedves Mátyás szülőházát is. Állandó megállóhely még Csíksomlyó, a híres búcsújáróhely, vagy Arad. Megható és felemelő érzés is ott állni azon a helyen, ahol az aradi vértanúkat kivégezték, meghallgatni Német Csaba előadását, egy szép verset, s elénekelni a himnuszt. Könnyeket csal az ember szemébe. Persze nemcsak ilyen pillanatokért érdemes Erdélybe menni. Az idei évben például a gyimesi csángóknál lovas kocsin mentünk fel a Barackosba, ahol népzenészek, néptáncosok vártak bennünket kultúrműsorral, köménypálinkával, túrós puliszkával. Jártunk a Gyilkos tónál, sétáltunk a Békás-szorosban és az ezeréves határnál, megnéztük a parajdi sóbányát, s aki akart, a sós vizű szovátai Medve-tóban is megfürödhetett. Voltunk Torockón, ebben a kis magyar faluban, román falvakkal körülvéve. Nevezetessége a fölé magasodó Székelykő és a főtere, műemlék házaival. A falu szinte teljesen a turizmusból él, tudnánk tőlük tanulni. A vendégszeretet általában is jellemző a székelyekre, megbecsülik, visszavárják a vendégeket. Mit üzenne azoknak, akik ezeket a sorokat olvasva kedvet kaptak hozzá, hogy meglátogassák Erdélyt? Erdélyt látni kell! Mindenkinek csak ajánlani tudom, menjen el, tapasztalja meg, s ha nyitott szemmel és szívvel jár, nem fogja megbánni! Aki úgy dönt, hogy megtisztel bennünket azzal, hogy velünk jön, sok szeretettel várjunk! Ha lesz kellő érdeklődés, a Csemadok jövőre is megszervezi az utat. Nagymegyeri Hírmondó, 2011. szeptember (pt) Emléktábla avatás a málenkij robot helyi áldozatainak tiszteletére
2011. október 22-én rendhagyó megemlékezésre került sor Tápiógyörgyén. Az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának megünneplése mellett, a málenkij robot helyi áldozatainak állítottak a civil szervezetek emléktáblát. A községi rendezvény szervezését a Torockó Baráti Társaság vállalta fel, lehetőséget teremtve ezzel a falu és az egyesület felvidéki barátaival történő közös megemlékezésre. Tudvalevő, hogy Tápiógyörgye község 2006-óta ápol szoros kapcsolatot egy csallóközi magyar kisvárossal Nagymegyerrel. A rendezvény határon túli vendégei Nagymegyer Város Önkormányzata és a Csemadok Nagymegyeri Szervezetének küldöttsége, valamint a Bárdos Lajos Vegyeskar volt. Mellettük Újszilvás község önkormányzati vezetői kaptak meghívót, a málenkij robot közös áldozataira való tekintettel. Németh Csaba Tapiókultura.hu
A világháborúk nagymegyeri áldozataira emlékeztek
Már hagyományosan halottak napján, november 2-án emlékeznek meg az I. és II. világháború idején elesett nagymegyeri hősökről. A város Csemadok-szervezete és a helyi művelődési otthon által rendezett esemény helyszínén, a Hősök terén egy-egy kőoszlop emlékeztet a XX. századi két világégés nagymegyeri halottjaira. Az első világháború 121, míg a második 530 nagymegyeri áldozatot követelt. Az ünnepélyes koszorúzással és gyertyagyújtással egybekötött eseményen előbb a helyi katolikus templom esperes-plébánosa, Mons. Szakál László János emlékezett meg beszédében a hősi halottakról, majd a Nagymegyeri Református Egyházközség lelkésze, Szabó András intézte szavait a megjelentekhez. Ezután következett a koszorúzás a nyugdíjasklub népdalkörének énekével kísérve: az önkormányzat nevében Néveri Sándor polgármester és Lapos Ildikó alpolgármester helyezték el az emlékezés koszorúit, majd a Bartók Béla Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola, az egészségkárosodottak helyi szerevezetének, a 23. számú Arany János Cserkészcsapat, a Csemadok városi szervezetének képviselői, valamint az áldozatok rokonai, leszármazottai helyezték el koszorúikat, virágaikat, gyújtottak gyertyát a hősökért. Kovács Zoltán Paraméter, 2011. november 3. További cikkeink... |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
