Rólunk írtákRégi évet zárt, és újat kezdett a Csemadok
Február legelején tartotta évzáróját a Csemadok helyi alapszervezete. A művelődési ház báltermében tartott rendezvényen a szervezeti beszámolókat és hozzászólásokat gazdag kultúrműsor vezette fel. A fellépők sokasága bőven igazolta Nagymegyer változatos kulturális életét. Ambrus Rita szavalatával kezdődött az esemény, majd az idén 120 éves Bárdos Lajos Vegyeskar lépett fel. Őket Petro Krisztina, a Megyersztár győztese követte egy népdalcsokorral, majd a City Dance Club moderntánccsoport három korcsoportja borította színekbe a színpad előtti teret. Az előadások után Varga László, a Csemadok helyi elnöke nyitotta meg a szakmai részt. Szavai szerint az ezredforduló körüli években megváltoztak a körülmények, a családok nehéz anyagi helyzetben élnek, a magyarságtudat megtartása háttérbe szorult a napi gondok mögött. Elmondta, hogy a Csemadok feladata ezen változtatni, méghozzá a kultúra megtartó erejével. Kiemelte a szervezet sikeres közös rendezvényeit a várossal, a civil szervezetekkel, sőt Tápiógyörgye önkormányzatával is. Örömteli fejlemény az ifjúsági rendezvények megugró aránya: a 2010-es néggyel szemben 2011-ben már kilenc ilyen jellegű eseményben működött közre a Csemadok. Mindez azt mutatja, hogy az ifjúság igényli a kulturális életet, így van mire alapozni. A megnyitóbeszéd után a jubilánsok köszöntése következett. Néveri Sándor polgármester a 700 fős szervezet egyben tartásával és működtetésével elvégzett hatalmas munkát méltatta. Felhívta a figyelmet, hogy míg a szocialista rendszerben, megtűrt szervezetként, jutott némi állami támogatás a Csemadoknak, addig jelenleg egyetlen eurót sem kap, ami megalázó viselkedés egy ilyen múltú és beágyazottságú szervezettel szemben. A polgármester felhívta a figyelmet, hogy márciusban mindenki arra szavazzon, aki valóban a magyarok, a magyar kultúra és a magyarlakta területek érdekeit képviseli. Görföl Jenő, a Csemadok országos tanácsa elnöke a fiatal korosztályok hiányzására figyelmeztetett. A magyar fiatalok nem csupán a magyar kultúra szervezéséből maradnak ki, hanem a magyar iskolából is. A támogatással kapcsolatban kijelentette, hogy a politikusok által szétlopott pénzből gyönyörűen megélhetne a kultúra. Lázok Attila, a szervezet területi választmányának elnöke, rendhagyó felszólalásában a magyarság mibenlétét boncolgatta. Jelentős 20. századi politikusok idézeteit hívta segítségül mindehhez, és hangsúlyozta a helyes választás fontosságát márciusban.Virágh Mária a Nagymegyeri Fotóklub képviseletében köszönte meg a Csemadok támogatását, majd Hencz Annamária számolt be az idősödő tagoknak tartott alzheimer-tréningekről. Pónya Krisztián, az Arany János Cserkészcsapat vezetője összefogást és az ellenségeskedés városon kívül hagyását kérte. Őt Soóky Gabriella követte a szószéken. A rokkantak szervezetének nevében több optimizmust kért, amihez szavai szerint példát lehetne venni a rokkantaktól. A felszólalásokat Petőcz László, a Vox Megere együttes tagja zárta, és szintén összefogást sürgetett. A magyarságtudat fontosságáról beszélt, és mint mondta, „Nemzetünknek küldetése van. A Vox Megere a zenéjével és szellemiségével is azt képviseli, hogy összetartozunk.” A felszólalások után további két évre megválasztották a nagymegyeri Csemadok elnökségét és ellenőrző bizottságát, valamint meghosszabbították Varga László elnöki megbízatását. Elfogadták a 2011-es év eseményeinek beszámolóját, a 2011-es év gazdálkodási beszámolóját, valamint az idei év tervezett rendezvényeit. Záróakkordként a Vox Megere együttes fellépése következett, a hosszú délutánt követően lassan fogyatkozó, ám lelkes közönség előtt. A januári hónap fotósa
Tisztelettel köszöntöm a kedves Olvasókat! Elsősorban szeretném megköszönni a Fotoklub Ds tagjainak a lehetőséget a bemutatkozásra! Megkértek, hogy néhány sorban jellemezzem, hogy miért is kezdtem el fotózni, mit jelent számomra e kedvtelés, s mi tartja életben a fotózás iránti érdeklődésemet. Virágh Mária, lakszakállasi (Sokolce) lakos vagyok. Néhány évvel ezelőtt Nagymegyeren a Kereskedelmi Akadémián érettségiztem, majd a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Társadalomtudományi és Egészségügyi Karán diplomáztam Szociális tevékenység és tanácsadás szakon, ezt követően pedig Pozsonyban rigorózusi képzésben vettem részt. Tagja vagyok a Szlovák Grafológus Szövetségnek, ill. a nemrégiben megalakult Szlovákiai Magyar Grafológusok Szövetségének. S hogy mindez hogyan is függ össze a fotózással? A fényképezés szeretetével valójában még hajdanán a nagyapám ismertetett meg, aki tábori lelkészként aktív résztvevője, s fényképezőgépével nevezhetjük úgy is, hogy dokumentálója volt a 2. világháborúnak. Így, hogy gyermekként szemtanúja lehettem azon folyamatnak, hogy hogyan is lesz egy papírfecni és némi előhívófolyadék egymásra hatásaként a sötétszoba mélyén a „semmiből“ egy kész kép, elvarázsolt e csoda. Ha visszagondolok, akkortól kezdve vonzott, s mind a mai napig vonzódom a fotózáshoz. A múltban rengeteg képet készítettem, amelyek eleinte kizárólag családi, baráti körben készültek, ill. kirándulások alkalmával a szép pillanatok megörökítéseként, azonban csak a 2009-es év végén, a 2010-es évben kezdtem el komolyabban foglalkozni a fotózással, amikor már a kompozíció és a különféle beállítások, szemléletmódok is fontossá váltak. Azóta néhány tárlat keretén belül megmutathattam milyen színben látom a világot, az élet apró részleteit, eseményeit, aprócska kis lényeit. Az idei, 2011-es évben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezetétől felkértek, hogy alapítsunk Nagymegyeren fotoklubbot azzal a céllal, hogy ösztönözzük, összefogjuk, támogassuk a fotózni vágyó embereket, s hogy teret biztosítsunk a továbbfejlődésre. Legutóbbi pályázatunk, az „Itt van az ősz, itt van újra“ tárlata december elsejétől várja az érdeklődőket a Nagymegyeri Városi Művelődési Központban. S hogy valójában mit is jelent számomra a fotózás? Mindenekelőtt kellemesen eltöltött perceket, megnyugvást, relaxációt jelent, amikor teljes szívvel és lélekkel át tudom élni a pillanat varázsát: felemelő szépségét, békéjét és nyugalmát. Imádom minden egyes pillanatát, hogy megörökíthetem a világ sokszínű szépségét, megmutathatom másoknak is azt a sok csodát, melyet legtöbben tán észre sem vesznek, csak végigfutják az életüket, holott ezernyi szépség és csoda öleli körül őket. S imádom azt a felemelő érzést is, amikor szinte gyermekként örülök, ha egy ötlet igazán jól sikeredett, s mosolyogva az elkészült képben gyönyörködöm. Ha bánatosan indulok is útnak, a belefeledkezés öröme jópárszor túlszárnyalja a fájdalmakat. Édesanyám és bátyám korai halála rádöbbentettek arra, hogy kár elszalasztani a mindennapok apró örömeinek, életünk élményeinek az átélését, hiszen oly rövid az élet. Sosem tudhatjuk mikor jön el a pillanat, hogy el kell búcsúznunk a földi léttől, és semmi mást nem vihetünk majd magunkkal, csupán élményeink sorát. S ha ezt a sok, lelket gyönyörködtető szépséget, mely napjaink során körbeölel mindnyájunkat, sikerül valamelyest visszaadnom a fotóim által, s megörvendeztethetem általuk az emberek lelkét, nincs is attól szebb, nemesebb. S ha valaki a nézelődésbe belefeledkezik, gondjairól elfeledkezik, talán az élete is némileg szebbé lesz – ha többre nem is, legalább néhány pillanat, és mosoly erejéig, s ez akár testi-lelki gyógyulással ajándékozhat meg. Búcsúzóul egy idézettel zárom soraim. „... Mert az apró örömök harmatában a szív megtalálja hajnalát, és felfrissül. ...“ (Kahlil Gibran) http://www.fotoklubds.sk/kiallitoterem, 2012.01.31 Idén is megérte várni a Mikulást
Hosszú hagyománynak örvend városunkban a mikulásváró rendezvény, és ezúttal is bebizonyosodott: nem véletlenül. Ritkán tapasztalni ilyen zsúfoltságot a kultúrházban, a fellépő gyerekeken és szüleiken kívül jócskán akadtak „semleges” érdeklődők is. Túlzás nélkül állítható, hogy a gyerekek igazán színvonalas műsorral rukkoltak elő, énekkel, tánccal és színielőadással kötötték le a közönség figyelmét. A közönség pedig okkal volt lelkes. A Mikulás a színpad széléről követte az előadásokat, majd azok végén minden fellépő gyermeket megajándékozott egy csomaggal. Az egyórás műsor után aztán a nézőtéren ülő gyerekeket is megajándékozta szaloncukorral. A nagymegyeri Csemadok által megszervezett esemény változatlanul betölti a szerepét, hiszen teltház előtt szerzett egy vidám órát a gyerekeknek és szüleiknek. Nagymegyeri Hírmondó, 2011.december (vkl) A jövő napja ismét
Tavaly egy egész napot szenteltek a fiataloknak, délelőtt a kisebbek, délután a nagyobbak találhatták meg a szórakozási lehetőséget. Nem volt ez másképp idén sem, délelőtt bábelőadást tartottak, délután pedig a Csemadok és a kultúrház által közösen szervezett Megyersztár ágyazódott a műsorba. Pszota Teréz, a Csemadok részéről vett részt a szervezésben: „A Csemadok munkatervében már tavaly is szerepelt egy tehetségkutató, de a Termál Kft. hasonló rendezvénye miatt nem akartunk egy „ellenrendezvényt” csinálni. Ezért mi a 14 éven felülieket szólítottuk meg idén, hogy eljöjjenek a kamaszok, fiatalok, és a produkciók is élvezhetőbbek legyenek mindenki számára. Az előválogatás során a zsűri mindenkit ellátott jó tanácsokkal, hogy mire érdemes figyelniük, hogy fejlődjenek.” A döntőben tizenhárom produkciót értékelt a háromtagú zsűri – Orsovics Yvett karnagy és zenetanár, Érsek Rezső zenész, valamint Brandl Ferenc koreográfus. A verseny után előbb Orsovics Yvette és Érsek Rezső adta elő a Macskaáriát, majd a Four Art Singers koncertjét élvezhette a közönség. Az eredményhirdetésnél Petro Krisztina örülhetett legjobban, a remekül előadott népdalcsokor első díjat ért neki. A legnagyobb sikert arató United Powers breakcsapat műsora alatt párszor felszisszentek a nézőtéren a különleges mozdulatoknál, és közönségdíjjal jutalmazták őket. Emellett az összesített második helyet is megszerezték, míg a harmadik Takács Tímea lett harmonika-előadásával, a zsűri különdíját pedig Berecz Kati táncos kapta. „Be kell vallanom, hogy az induláskor kicsit szkeptikusan fogadtam a dolgot, főleg a kevés jelentkező miatt, de szerencsére rám cáfoltak a versenyzők. Mi is próbáltunk nekik tanácsokat adni például a dalválasztásban, előadásmódban, és érdemes volt, mert az előválogató óta mindenki javulást mutatott. A műsorok kiértékelése nem volt egyszerű, a különböző produkciókat nem is lehetett egymáshoz hasonlítani. Mindenkit a saját műfajához képest értékeltünk, és így alakult ki a végső sorrend.” – avatott be minket a zsűri munkájába Orsovics Yvette. Nagymegyeri Hírmondó, 2011. december, (vkl) Fotókiállítás
Az Itt van az ősz itt van újra című fotókiállítás megnyitója - képes beszámoló a westindex hírportálon További cikkeink... |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
