Rólunk írtákFarkas Jenő emléknapot tartottak Nagymegyeren
A találkozó szentmisével kezdődött, melyet dr. Herdics György c. apát, egyetemi oktató, a Remény főszerkesztője celebrált a helyi Szent Miklós plébánia templomban június 9-én. Szentbeszédében a költészet szépségéről, a versek lelket nyugtató erejéről beszélt. Beszédét Farkas Jenő versidézetekkel tette színesebbé. A szentmise után megkoszorúzták a papköltő templomkertben lévő emléktábláját, majd a művelődési házba vonultak, ahol sok ifjú verskedvelő jelenlétében megkezdődött az emléknap második része, a szavalóverseny. Tizenheten mondtak el egy-egy Farkas Jenő-verset, illetve a másik körben egy szabadon választott költeményt. Az emléknap díszvendége Matus János volt, aki személyesen ismerte a papköltőt, s beszámolt Farkas Jenővel kapcsolatos fiatalkori élményeiről. Farkas Jenő papköltőnek az 1950-es években kezdtek megjelenni versei, műfordításai. Jeles szlovák költők verseit fordította magyar nyelvre, köztük Andrej Sládkovič Marina és A gyetvai legény c. elbeszélő költeményeit, Ján Botto Jánosík halála cím alatt megjelenő verseskötetét, Andrej Plávka Liptói pásztorsíp című válogatott verseit. De fordított prózát is, például népmeséket Pavol Dobšinský Az elvarázsolt erdő népmesegyűjteményéből. Szlovák szerzők műelemzéseit, könyvismertetéseit szintén lefordította magyar nyelvre, például Eugen Pauliny utószavát a szlovák népmesékhez vagy Milan Pišút utószavát Andrej Plávka válogatott verseihez – mondta Ábrahám Margit, a szervezők egyike köszöntőjében. A hatvanas évek közepén 1965 jelent meg első verseskötete a Csendország, majd 1969 ben A valaki jár a nyomomban c. kötet. Már ezekben a kiadványokban megjelentek olyan versei, amelyek ihlető közege Nagymegyer volt. Nagymegyer után 1976-tól Albáron lett plébános. 1979. szeptember 18-án halt meg a dunaszerdahelyi kórházban. Szencen van eltemetve. 1999- ben adták ki harmadik kötetét Ballada és zsoltár címmel, majd 2006-ban a Válogatott verseket. Az első helyezett (iskolák szerint) a nagymegyeri Marton Csaba lett, a második az ugyancsak nagymegyeri Katona Eszter, a harmadik pedig a dunaszerdahelyi Marczell Viktória. Különdíjban a szenci Nagy György részesült. www.felvidek.ma, írta: PL, 2014.06.09. Gazdag műsor és változatos időjárás
A Nagymegyeri Corvin Mátyás Kulturális Napok immár 7. ízben kerültek megrendezésre, az idei év során április 30. és május 3.- között. A májusfa állításakor még a tavalyihoz hasonlóan kegyesek voltak az égiek, ám a hétvégi programok lebonyolításába bizony jócskán beleszólt az időjárás. A májusfaállítás hagyományosan a Corvin Mátyás Kulturális Napok nyitórendezvénye, mely a Csemadok helyi alapszervezete és a Városi Művelődési Központ összefogásának eredménye. Évről-évre egyre többen látogatnak el megtekinteni a fellépők műsorát, s megismerkedni a hagyományokkal, hogy azok ne merüljenek feledésbe. A májusfaállítás alkalmával Sörös Angéla jóvoltából hallgathattak meg történelmi kitekintést a jelenlevők, elősegítve a hagyományok életben tartását, mely valójában a rendezvény célja is. Hasznos percek voltak ezek, hiszen többek között kiderült, hogy május elseje nemcsak a májusfa állításának ideje, de a fiatalság tavaszi örömünnepe is. A májusfaállítás legalább 600 éves szokás, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A magyar nyelvterületen a májusfaállításnak két jellegzetes formája ismert: az egyik a lányos házakhoz vitt májusfa, a másik a középületek, kocsmák előtt felállított májusfa. A fa kivágása, hazaszállítása inkább titokban történt éjszaka, hajnali feldíszítése is inkább a legénybanda közös, bizalmas feladata volt. Ez a szokás falvakban még napjainkban is jelen van. A májusfát vagy májusi gallyat világosig őrizni kellett. A két háború között divatba jött a szerenád, az éjjelizene május elsején, amit a lánynak fogadni illett egy szál gyufa meggyújtásával. A szerenádot követően a lány kiment és borral kínálta a legényeket. Nem volt ez másképpen jelen esetben sem,a májusfaállításra látogatók ízletes borral, hagymás zsíoskenyérrel növelhették erejüket, hagymás zsíroskenyeret majszolhattak, frissítőkkel olthatták szomjukat, miközben a fellépők között köszönthettük az Igricek ének- és citerazenekart, a Nyugdíjasklub éneklőcsoportját, akik még a rendezvény hivatalos vége után is vígan daloltak a tájház udvarán. Idén már színpad is létesült, a korábbi évekkel ellentétben nem az utcán kellett fellépniük a táncosoknak, ami a műsor színvonalát is növelte. Felléptek a Kis Megyer, Apró Megyer, Csilizke, Apró Csilizke gyermek néptáncegyüttesek, valamint a a tájház udvarán kézművesház kapott otthont: az aprócska gyermekek elsajátíthatták pl. a kosárfonás, papírvirág-készítés technikáját. Méltó helyet kapott a város történelmét felölelő emlékfal is, amely a kezdetektől-napjainkig mutatja be a város legfőbb eseményeit. Soóky Marián történelemtanárként felhívta figyelmünket, hogy a modern világban is fontos megőrizni a múlt szépségeit, hagyományait. (...)
Virágh Mária, Nagymegyeri Hírmondó, 2014 május Népes taggyűléssel zárta le 2013-at a Csemadok
Tagsági gyűlés ke Megszokott módon, művészeti műsorral kezdődött a rendezvény, előbb a nyugdíjasklub énekkarát hallgathatták meg a jelenlévők, majd Katona Eszter szavalt. Őket követte az Igricek gyermek népdal- és citerakör. Ezután Soóky Marián alelnök nyitotta meg a rendezvényt, majd Bittera Zsuzsanna elnök számolt be a szervezet tavalyi tevékenységéről és idei terveiről. Elmondta, hogy a Csemadok minden fontosabb városi rendezvényben szerepet vállalt. Váratlanul nagy sikerként említette Tarics Péter tavaly év eleji könyvbemutatóját, és szívet melengető meglepetést tartogatott a tavalyi március 15-i megemlékezés is. „A zord idő ellenére meglepően sokan jöttek ki Nagy Rátz József sírjához, ahol hangszeres kíséret nélkül is szépen szólt a Himnusz” – mondta az elnök. A gondokra rátérve említette, hogy nem értek el sikert az egyik kitűzött cél, nevesül a tagság fiatalítása terén, az átlagéletkor továbbra is 55 év körül mozog. ehhez hozzáfűzte, hogy „A kultúra és a hagyományok ápolása a célunk. Nem tudunk, és talán nem is akarunk a fiataloknak feltétlenül tetsző rendezvényeket szervezni, ha ezek nincsenek összhangban a céljainkkal.” A szervezet tavalyi gazdálkodásából kiderült, hogy pozitív mérleggel zárták az évet, bevételeik pedig a városi támogatásból, a magyarországi Bethlen Gábor Alap támogatásából, a 2%-os adófelajánlásokból és a tagdíjakból származnak. Ezután került sor a hozzászólásokra, azonban előtte még felköszöntötték a nagymegyeri Csemadok azon tagjait, akik tavaly töltötték be 90., 80., illetve 70. életévüket, valamint Marton Katalint, aki tavalyig vette ki részét a vezetőség munkájából. Sátor Zoltán, a területi választmány elnöke hozzászólásában elmondta, hogy „a szlovák állam nem szeret minket”. Kitért a kisebbségi támogatások újbóli megkurtítására, és az összefogást, az önmagunkért való határozott kiállást jelölte meg a felvidéki magyarság egyetlen esélyeként. Egyúttal kiemelte annak a jelentőségét, hogy első ízben magyar köztársaságielnök-jelöltünk van Bárdos Gyula személyében – aki maga is részt vett az évzárón, és fel is szólalt. Méltatta az idén 65 éves Csemadokot, és a helyi alapszervezeteket dicsérte – köztük a legnagyobb létszámú nagymegyerit –, mint a működés zálogait. „A csemadokos tevékenységért nem járt,és ma sem jár jutalom” – tette hozzá. „A szervezet állami támogatását a Mečiar-kormány szüntette meg 1995-ben, és azóta csak rendezvények szintjén mindig újra pályázva jut Szlovákiától állami támogatáshoz. Mindezt annak ellenére, hogy állami feladatokat lát el.” Felszólalása végén ő is beszélt a fiatalításról, amire követendő példaként említette a nagykaposi Csemadokot. Néveri Sándor polgármester hozzászólásában visszautalt a gyerekek előadásaira a kultúrműsorban: „Vannak kishitűek, akik szerint a felvidéki magyarság úgyis asszimilálódik. De amíg ilyen Radnóti-szavalatot és ilyen magyar éneket hallunk gyerekektől, addig nincs okunk a kishitűségre. Ez a biztosíték, hogy van jövőnk, és itt leszünk jövőre, száz év múlva és ezer év múlva is.” Németh Csaba, a Torockó Baráti Társaság képviseletében ugyancsak tiszteletét tette a rendezvényen. Komoly fellendülésről számolt be Tápiógyörgye és Nagymegyer kulturális kapcsolataiban. Elmondása szerint mára híre van városunknak Tápiógyörgyén, és a Megyerről érkező kulturális vendégműsorok fokozott érdeklődést váltanak ki a magyarországi testvérközségben. Németh Csaba felvázolta az idei terveket is, amelyekben hangsúlyosan számolnak a nagymegyeri kulturális, illetve művészeti csoportok részvételével. Nagymegyeri Hírmondó, 2014. 1. szám Vésey Kovács László
Emlékezés a hősökre
2013. novemb Erdélyi emlékek
Már napok óta nagy izgalommal készültem a nyári kirándulásra. Végre elérkezett július 4-e és a nagymegyeri csapat legfiatalabb tagjaként indultam el Erdélyország felfedezésére. Az első pillanattól kezdve sok-sok gondolat járt a fejemben. Vajon milyen város Kolozsváros? Hol lakott Mátyás király? Látok-e majd magyar huszárt, állok-e majd csatamezőn, hord-e bajuszt a székely ember, igazak-e a tündérmesék? De lássatok csodát, minden vágyam valóra vált!
További cikkeink... |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
er másodikán, szombaton jöttünk össze a Hősök Terén, hogy fejet hajtsunk az I. és II. világháborúban elhunyt hősi halottak és áldozatok, összesen 653 személy előtt. Ebben az évben az égiek nagyon szép, szokatlanul meleg időt biztosítottak, mintha ők is tiszteletben tartanák ünnepi megemlékezésünket.
