Rólunk írtákKét világégés áldozataira emlékeztek Nagymegyeren
November 2-án, szerdán, Nagymegyeren koszorúzással egybekötött megemlékezést tartottak a Hősök terén az I. és a II. világháború nagymegyeri áldozatainak emlékművénél. A városi Csemadok alapszervezet és a művelődési központ rendezésében lebonyolított hagyományos emlékünnepségen – melyen megjelent többek között Lojkovič Sámuel polgármester és Mikóczy Dénes alpolgármester – közreműködtek a kereskedelmi akadémia és gimnázium diákjai, valamint a nyugdíjasklub dalosköre, konferált Huszár Ambrus Rita tanár, a Csemadok szervezet vezetőségi tagja. Mahulányi József római katolikus esperes-plébános mondott ünnepi beszédet és imát. Egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a hősök, akikre emlékezünk, odaadták az életüket, ha nem is akarták, odaadták a szabadságért, a jobb életért. És nekünk beszélni kell róluk az unokáknak, kik voltak ők, miért éltek és haltak. „Tanuljunk drága halottainktól” – mondta. Ezután a két emlékműnél – a daloskör énekhangjai mellett – koszorút helyeztek el az önkormányzat képviselői, a Magyar Közösség Pártjának helyi szervezete, a Híd-Most párt helyi szervezete, a magyar alapiskola, a kereskedelmi akadémia és gimnázium, a 23. számú Arany János cserkészcsapat, valamint a Csemadok szervezet képviselői. Majd a diákok révén számos gyertya ontotta fényét az emlékművekre, s az emlékműveken sok-sok áldozat nevére. www.parameter.sk, -bor 2016. november 2. Emléktáblát kapott az 1939-es nagymegyeri országzászló
Közösen szervezte meg október 15-én a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete és a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság a deportált és kitelepített lakosok emlékművére felhelyezett Országzászló emléktábla avatását. „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk őseink hitében és vallásában, gyermekeink fényes tekintetében, és a szülőföldhöz való ragaszkodásban” – kezdte ezzel a Bethlen Gábortól vett idézettel ünnepi köszöntőjét Soóky Marian, a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezetének alelnöke, aki megkülönböztetett figyelemmel köszöntötte a magyarországi Tápiógyörgye testvértelepülés polgármesterét és Tápiógyörgye küldöttségét. Mint mondta, a testvértelepülési kapcsolatok a polgárok kezdeményezésére épülnek, és bár a hivatalos együttműködés kereteit az önkormányzatok alakítják ki, csak azok a kapcsolatok bizonyulnak életképesnek és hoznak eredményt, amelyben a lakosság, a civil szervezetek aktívan rész vesznek, amelyeket magukénak éreznek. „Úgy gondolom, hogy a magyarországi Tápiógyörgye település és Nagymegyer város kapcsolatára ez különösen jellemző” – fogalmazott az alelnök, aki emlékeztetett arra, hogy a két település közt tíz éve indult el újra a kapcsolat, s ennek apropóján kerül leleplezésre az az emléktábla, amely a két település barátságát hirdeti. Az avatóünnepségen Varga László mondott ünnepi beszédet, aki az emléktábla leleplezése előtt felidézte azokat a történelmi eseményeket, amelyek az avatóünnepség megszervezéséhez kapcsolódnak. Megemlékezésében kitért a nagymegyeri országzászló talapzatának kialakítására, amelyre a magyarországi zászlótartó mozgalom keretében került sor. Ennek alapgondolata az volt, hogy minden nemzet, minden emberi közösség alapvető joga és egyúttal kötelessége is az összetartozás kinyilvánítása. Mint mondta, a nagymegyeri országzászló-avatás története szorosan kapcsolódik Nagymegyer és Tápiógyörgye baráti kapcsolatainak kialakulásához. Az országzászló ünnepélyes felavatására 1939. június 4-én került sor. „Itt ezen a helyen, a város központjában állt ez a talpazat, lobogott nemzeti zászlónk 1945. március végéig” – emlékeztetett Varga László, aki szerint csoda, hogy a talapzat túlélte az ezt követő történelmi korszakot. A talapzat 1996-ban került megint a figyelem középpontjába, ebben az évben emlékeztek ugyanis meg először a városban, a nagymegyeri magyarság egyik legsötétebb korszakáról,a deportálás és kitelepítés 50. évfordulójáról. A Csemadok helyi szervezetének kezdeményezésére ide, az egykori zászlótartóra kerültek, az 1996. augusztus 20-án leleplezett emléktáblák. Így sikerült megmenteni a zászlótartó talpazatát is. A város baráti kapcsolata a tápiógyörgyeiekkel egészen 1939-ig nyúlik vissza. Ekkor hozták el a Nagymegyeri Levente Szervezetnek az általuk készített leventezászlót ajándékba, amelyet ünnepélyes keretek közt adtak át az országzászló talapzatánál. A baráti kapcsolatok felújítására 2006-ban került sor, Németh Csaba, a Torockó Baráti Társaság elnökének kezdeményezésére. „Sajnos, az 1939-ben Nagymegyerre hozott leventezászlót nem sikerült megtalálni, de a baráti kapcsolatok történetének kezdetét, majd ennek folytatását feltártuk, és könyv formájában is megörökítettük Németh Csaba barátommal“ – fogalmazott beszéde végén Varga László hozzáfűzve, azóta a két település polgármestere már a testvérvárosi együttműködésről szóló megállapodást is aláírta. Az emléktáblát, amelyet Ács Sándor helyi vállalkozó készített, Bittera Zsuzsanna, a Csemadok helyi elnöke és Németh Csaba, a tápiógyörgyei Torockó Baráti Társaság elnöke leplezték le. Az avatóünnepségen a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola tanulóinak összeállítását hallhatták a résztvevők, Varga Levente és Haris Zsóka előadásában. A táblaavatást követően az ünnepi est részeként a Városi Művelődési Központ színháztermében bemutatásra került Csáky Pál Hit és hűség című színpadi játéka a Boráros Imre Színház előadásában. Dunajszky Éva, Felvidék.ma, 2016.10.16.
„Emlékezzünk ismét együtt Aradra!”
A Csemadok nagymegyeri szervezete és a városi művelődési központ a címbe emelt felhívással szólította a város lakóit közös emlékezésre, melyet koszorúzással egybekötve ezúttal is Szaiff József honvédorvos sírjánál, valamint Kazinczy Lajos ezredes emléktáblájánál ejtettek meg csütörtök délután a katolikus temetőben október 6-a, az aradi vértanúk napja alkalmából. Az eseményen megjelent többek között Lojkovič Sámuel polgármester és Magyari Gyula, a pozsonyi magyar nagykövetség tanácsosa, közreműködtek a Bartók Béla alapiskola tanulói, Varga Levente, Haris Zsóka, Zsoldos Viktória, továbbá a nyugdíjasklub Kéknefelejcs népdalköre. Soóky Marián pedagógus ünnepi beszédében felidézte a 167 évvel ezelőtti tragikus történéseket, majd a csallóközi városhoz is kötődő tizennegyedik aradi vértanúként emlegetett Kazinczy Lajos ezredes kapcsán a következőket mondta: „Komárom várának átadásáig Nagymegyer és környéke felvonuló terepe volt a császári katonaságnak, emellett az alsó-csallóközi katonai hadműveletek egyik központja is. Ennek okán került Nagymegyerre nyelvújítónk fia, Kazinczy Lajos is, aki 1820-ban született…” Korabeli hírek szerint 1849. június 2-án hagyta el a várost, majd a „Máramaros megyében lévő csapatok főparancsnoka lett, rövid időn belül 8 000 fős hadtestet hozott létre”. A világosi fegyverletétel után ő is hasonlóképpen cselekszik, „augusztus 24-én Zsibónál feltétel nélkül leteszi a fegyvert. Ezt követően Aradra kísérték, a hadbíróság előtt nem volt számára kegyelem. 1849. október 20-án agyonlövik”. Kazinczy Lajos is tehát azok közé tartozott, a szónokot idézve, akiknek babérkoszorú helyett bitófa vagy, enyhébb büntetésként, golyó általi halál jutott osztályrészül. Az emlékező szavak után, a Kéknefelejcs népdalkör énekhangjainak kíséretében, az önkormányzat, továbbá intézmények, társadalmi és civil szervezetek vezetői, képviselői helyezték el a tisztelet és a hála koszorúit Szaiff József sírjánál és Kazinczy Lajos emléktáblájánál. www.parameter.sk, 2016. október 6. (bodnár gy.) Szent István királyunk ünnepe a Felvidéken
Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön államalapító királyunkra, Szent Istvánra emlékezve a keresztény magyar államalapítást, a magyar állam ezeréves folytonosságát ünnepeljük. (...) A Szent István-napi ünnepségsorozat Nagymegyeren hagyományosan már többnapos, idén augusztus 18-án kezdődött. A szervezők, a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete és Nagymegyer Város Önkormányzata számos érdekes programmal várták a helyieket és a városban üdülő turistákat, egyebek mellett Nemzeti imánk helye címen meghallgathatták Bella Rózsa Pilinszky-díjas grafikusművész előadását és megtekinthették Németh Éva festőművésszel közös kiállítását, esténként pedig különböző koncertekkel és kísérő rendezvényekkel szórakoztatták az érdeklődőket. Az augusztus 20-ai megemlékezés ökumenikus istentisztelettel kezdődött a nagymegyeri Szent Miklós római katolikus plébániatemplomban, ezt követően került sor a koszorúzási ünnepségre a templom mögötti Szent István szobornál. A rövid kultúrműsort követően Dunajszky Géza közíró, a 2016-os Szlovákiai Civil Becsületrend kitüntetettje és a Magyar Ezüst Érdemkereszt birtokosa tartotta meg ünnepi szónoklatát, aki beszéde elején kitért nemzeti ünnepünk történelmi előzményeire és Szent István Imre fiához írt tíz fejezetet kitevő Intelmeire, majd arról beszélt, mi lehet a Szent István-i út példája a mai (felvidéki) ember számára. Beszéde záró részét az alábbiakban olvashatják: „Ünnepi beszédemet Szent István gondolatainak, történelmi és szellemi nagyságának időszerűsége érdekében két idézettel szeretném befejezni. Az első egy görög közmondás, amely állítólag a nagy római filozófustól, Marcus Tullius Cicerótól származik, aki Krisztus születése előtt 78-ban szintén a háborútól feldúlt Itáliát és a lezüllött Rómát hagyta ott és ment száműzetésbe szellemi testvére Tito Pomponio Attico után, Görögországba: „Az a nép, amely nem ismeri a múltját, az önmagát ítéli arra, hogy a tragédiáit újra átélje!” Kölcsey Ferenc Himnuszának soraiból ismert „balsors, akit régen tép” véres csapásait szülőföldjén újra megélni, épeszű ember sem itt, sem máshol, soha nem szeretné. Ezt azért tartottam szükségesnek most elmondani és megerősíteni: nagyon értékes és dicséretes dolog, hogy évente augusztus 20-án a maihoz hasonló megemlékező ünnepséget tartanak Nagymegyeren, mert Szent István szellemi nagyságának felidézésével és nemes cselekedeteinek felelevenítésével, azt a nagyon fontos feladatot szolgálják, hogy Megyer minden polgára megismerje a múltját és az ebből eredő kötelességét. A másik idézet inkább nekünk, a felvidéki magyaroknak szól, amely Szent István Intelmeiből eredő mai és jövőbeli kötelességünk: „Nem ápolni kell a magyar kultúrát, a nemzeti hagyományainkat, a nyelvünket, hanem naponta gondosan művelni és az utódainkat zsenge koruktól alaposan megtanítani rá! Nekik a szépsége ugyanúgy friss és értékes lesz, mint nekünk volt gyermekkorunkban, amikor ezt szüleinktől örökségbe megkaptuk. Tilos ezt más népek értékeivel felváltani, más nyelven, másra oktatni, mert az nem a miénk. A mi pótolhatatlan kincsünk az istváni szentkorona magyarságának szellemi örökségében rejlik! Ez az örökség soha nem volt beteg, sem fogyatékos. Hála Istennek ma is ép és egészséges, mint az egyedi magyar anyanyelvünk. S ha az unokák fogják megtanulni a nagymamák nyelvét és nem fordítva, mint az manapság oly gyakran megesik, akkor ez a szellemi hagyaték továbbra is élni és virulni fog!” Szent István Imre fiának írt Intelmeibe burkolva ezt én szerettem volna elmondani és megfontolásra örökül hagyni ma Önöknek, főleg gyermekeinknek és unokáinknak.“ Ezt követően a politikai pártok és a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit Szent István szobránál. A megemlékező ünnepséget megtisztelte jelenlétével Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára Dóczy András, valamint az MKP országos és járási szintű, illetve a Most-Híd járási szintű képviselői is.
2016.08.21 Felvidék.ma, (DÉ) Mécsesek a deportáltak és kitelepítettek emlékére
Az 1947-48 A mostani, mécsesgyújtással egybekötött megemlékezésen közreműködtek a gimnázium és magyar alapiskola tanulói, szólót énekelt Zsoldos Viktória, verset és fohászt Boráros Imre Kossuth-díjas színművész mondott. A háborút követő béke helyett a csehszlovákiai magyarok és németek számára békétlenséget, hontalanságot hozó esztendőkre, a csallóközi városból Csehországba deportált 120 család 554 tagjára, valamint a Magyarországra kitelepített 90 család 437 tagjára id. Varga Frigyes nyugalmazott pedagógus emlékezett. A megemlékezés, melyen mintegy százan vettek részt, köztük Lojkovič Sámuel polgármester, és amelyet Soóky Marián alapiskolai tanár, képviselő moderált, ezúttal is a Csemadok-szervezet, valamint a művelődési központ rendezésében zajlott le. -bor, Parameter.sk, 2016.04.14. További cikkeink... |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
-ban Nagymegyerről deportált és kitelepített lakosokra emlékeztek szerdán a város központjában, a körforgalomtól jószerével karnyújtásnyira található emlékműnél, melyen a Csemadok helyi alapszervezetének kezdeményezésére éppen húsz esztendeje, 1996-ban lepleztek le egy, a tragikus események elszenvedőire emlékeztető táblát. Egyúttal az akkori rendezvény volt az első ilyen jellegű hivatalos emlékünnepség.
