Rólunk írták

Nagymegyer városa is kifejezte tiszteletét az aradi vértanúk előtt

Október 6-ról, a magyar nemzet gyásznapjáról Nagymegyer városa sem feledkezett meg. Ünnepélyes megemlékezéssel tisztelegtek vasárnap délután a helyi római katolikus templomban, Dr. Szaiff József honvédorvos sírjánál, illetve a Kazinczy-emléktáblánál.

 A Csemadok helyi alapszervezete és a Corvin Mátyás Művelődési Ház immár 28. alkalommal szervezett emléknapot, amikor a megjelentek a vértanúk mártír halálának napja előtt tisztelegtek. Azokra a hősökre emlékeztek, akik végigharcolták az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc csatáit.

A megemlékezés a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola tanulóinak műsorával vette kezdetét. A diákok szívbe markoló előadással készültek, részletesen elmesélték a történelmi eseményeket, majd egy szép énekkel zárták mondandójukat. 

A megemlékezés ünnepi szónoka Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke volt. Néhány mondatban összefoglalta a 170. évvel ezelőtti történéseket, majd hangsúlyozta, „azt a morális tartást, amire ma emlékezünk, az is mutatja, hogy az aradi vértanúk utolsó mondatai, gondolatai, szinte kivétel nélkül mindannyiuknak a családja volt. A feleségükért, a gyermekeikért imádkoztak, s nem pedig önmagukért.”

Elmondta, március 15-én és október 6-án a felvidéki magyarok számára egyaránt az összefogás gondolata a fontos.

„Ha az aradi tizenhárom meg tudta találni a közös gondolkodást, akkor nekünk, határon túli magyaroknak is meg kell azt találnunk. A közösségi és politikai kérdés, hogy hogyan lehet ezt megtalálni. Az biztos, hogy nagy toleranciával, a másik meghallgatásával lehet ezt megtenni, kierőszakolva és zsarolva nem”– húzta alá.

Berényi József ünnepi gondolatait a kegyelet koszorúinak elhelyezése követte, mely közben a nagymegyeri Kéknefelejcs Népdalkör biztosította a meghitt hangulatot.

SzC

Parameter.sk  2019. október 7

István királyra emlékeztek Nagymegyeren

Augusztus 20-a az egyik legrégibb magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás napja, melynek tiszteletére koszorúzási ünnepséget tartottak Nagymegyeren.

 Valamennyien tudjuk, az államalapítás nem ünnepről, hanem sok és kemény munkáról szólt. Tudjuk azt is, hogy nagy királyunk elgondolásait, döntéseit megannyi tényező nehezítette. Sokan reménykedtek akkor a király és az ország bukásában. István király mégsem hátrált meg, s a történelem fényesen igazolta ezt a bátorságot. Ahogy István király emelt fővel, szilárd hittel állt Koppány előtt, úgy kell nekünk is összefogással kitartanunk magyarságunk és elveink mellett. E gondolatok jegyében nyitották meg koszorúzási ünnepségüket a XXIX. Szent István kulturális napok keretében a nagymegyeriek, tegnap este.

 Az ünnepség kezdetekor a nemesócsai fúvószenekart, valamint Marton Csaba szavalatát hallhattuk. Az ünnepségen többek közt részt vett Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében Jankovics Gyula tanácsos, a testvértelepülések képviseletében Ábrahámhegy, Bácsalmás, Mecsér és Tápiógyörgye küldöttsége, a Csemadok Országos Tanács, valamint a Területi Választmány képviselői.

 Ünnepi beszédet mondott Herdics György címzetes apát. Az egyház a Példabeszédek könyvéből vett tanácsait idézte:

 „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet! Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása, egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid, se jobbra, se balra ne térj le az útról!”

 Elmondta, István személyiségének jellegzetes jegyei már fiatalkorában megmutatkoztak, ezt bizonyítják a fennmaradt, német császári írnokok által írt oklevelek is, amelyekben a fiatal uralkodót nem a szokásos dicsőséges, legyőzhetetlen jelzővel illetik, hanem kegyesnek és legjámborabbnak mondják. A keresztény uralkodó eszményét valósította meg.

 Szent István király szobrának megkoszorúzásában közreműködött a nemesócsai fúvószenekar. Nagymegyer város koszorúját Holényi Gergő polgármester és Lapos Ildikó alpolgármester helyezte el.

 szc 2019. augusztus 18. parameter.sk,

304 nagymegyeri család szerepelt a kitelepítésre kerülők listáján

 A kitelepítésekről Nagymegyer városában sem feledkeztek meg. Mécsesgyújtással egybekötött koszorúzásra került sor a deportált lakosok emlékművénél. Ezt a Megemlékezés a kitelepítésről és a deportálásról című kiállítás megnyitója előzte meg a helyi művelődési házban.

„Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen. A jogfosztott emberek szégyen és félelemterhes élete. Az ok egyetlen tény, vádak vádja: magyarságunk. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok” – hangzottak el e szavak a kiállítás megnyitóján.

A helyiek méltó módon, iratokból, adatokból és fényképekből álló kiállítással emlékeztek. A megnyitón a Bartók Béla Alapiskola tanulója, Antal Panni szavalatát is hallhatták a szép számban megjelentek. A kiállítás célja, hogy közelebb hozza a nagymegyeriekhez ezt a szörnyű korszakot. Célja továbbá az emlékezésen túl az emlékeztetés, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló tragédiák, események. A kiállítás megtekintése után a jelenlévők együtt vonultak át a deportáltak emlékművéhez, hogy ott is leróják tiszteletüket az elhurcolt családok előtt.

 A megemlékezést Haris Zsóka és Zsoldos Virág Ágnes tanulók énekével vette kezdetét. „A tisztán szláv nemzetállam céljából, a német és magyar lakosok ellen jogfosztó intézkedések sorát vezették be, valamint kollektív bűnössé nyilvánították őket. Betiltották a politikai és kulturális szervezeteiket, a magyar nyelvű lap és könyvkiadást pedig megszüntették. Elkobozták a magyarok földjeit, ingatlanát, a közalkalmazottakat elbocsájtották állásukból, az idősektől megvonták nyugdíjukat, bezárták a magyar iskolákat, s nyilvános helyen még a magyar beszédet is büntették. Ezen rendelkezéseknek köszönhetően a szlovákiai magyarság üldözött és jogfosztott néppé vált szülőföldjén” – fejtették ki a megemlékezésen.

 Tárnok Balázs, a Rákóczi Szövetség alelnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A csehszlovák hatalom 1946 novemberében megkezdte a magyar családok deportálását Csehországba. Ezt a legnagyobb télben hajtották végre – hangsúlyozta –, fűtetlen marhavagonokban. „Nem sokkal a második világháború borzalmai után tehát újra megjelentek a marhavagonok, melyek ismét egy közösség felszámolását szolgálták. Kevés olyan család van ma Dél- Szlovákiában, akiket valamilyen úton-módon ne érintett volna a deportálás. Több mint negyvenezer személyt szállítottak el, köztük több mint ötezer hat évnél fiatalabb gyermeket. A széles körű tiltakozások hatására, 1947 februárjában leállították a magyar lakosság kényszermunkára való elhurcolását.  A felvidéki magyarság felszámolásának célja azonban továbbra is napirenden maradt” – mondta.

 Kiemelte, az erkölcsi és anyagi jóvátétel a mai napig várat magára.

Szlovákia máig nem kért bocsánatot polgáraitól, a felvidéki magyaroktól, amiért ilyen közösségi bűnöket követtek el ellenük. „A felvidéki magyar politika érdekképviseletének európai és hazai szinten kötelessége küzdeni azért, hogy ezt a szégyenfoltot eltörölje. Szlovákiának pedig mielőbb bocsánatot kell kérnie az erőszakosan deportáltaktól és azok utódaitól, a megfelelő kártalanítás biztosítása mellett” – emelte ki Tárnok Balázs.

 Az 1946-os év elején Nagymegyer városában is felgyorsultak az események. Érvénybe lépett a reszlovakizáció, a deportálás, a kitelepítés. Ezeket az eseményeket Zsoldos Virág Ágnes próbálta meg feleleveníteni egy vers segítségével.

Nagymegyerről 304 család szerepelt a kitelepítettek listáján.A célállomások között volt Mezőmegyer, Gerendás, Elek, Csorvás, Mezőberény, Mágócs, Újkígyós, Békéscsaba és Kőrösladány. Nagymegyer lakosai közül 801-en engedtek a kényszernek, remélve, hogy így megszabadulnak a lakosságcsere rémétől.

Mikos Lilla egy történet felolvasásával próbálta felidézni az eseményeket. Ezt követően elhelyezték az emlékezés koszorúit, közösen elénekelték a magyar Himnuszt, majd meggyújtották és az emlékmű előtt elhelyezték a mécseseket.

SzC  parameter.sk, 2019. április 13.

Vasárnap délután a Csemadokkal - Évet zárt a 70 éves nagymegyeri szervezet

A Csemadok nagymegyeri alapszervezete február 17-én, vasárnap, a városi művelődési központban tartotta meg évzáró tagsági gyűlését, mely kulturális műsorral kezdődött, Csémi Andrea verset adott elő, fellépett továbbá a magyar alapiskola Igricek népdalköre és citeraegyüttese,  Pacsirták éneklőcsoportja, valamint a nyugdíjasklub Kéknefelejcs dalosköre. A helyszínen Nagy Majoros Mónika kézműves munkáinak kiállítását is megtekinthették a résztvevők.

A tanácskozáson, melyet Soóky Marián alelnök, a Bartók Béla alapiskola igazgatója vezényelt le, ott volt többek között Holényi Gergő polgármester, Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára és a magyarországi testvértelepülés, Tápiógyörgye küldöttsége. Az ezúttal közel 120 megjelent tag, ahogyan tavaly is, fényképekben gazdag kiadványt vehetett kézbe, ez főként az elmúlt évi tevékenységet foglalja egybe, és hozza közelebb a szervezet életét. A mintegy harminc – a megemlékezésektől a májusfaállításon át a főzőversenyekig terjedő – rendezvény közül a jelentősebbekről hosszabb írások is szólnak, például a hontalaság éveire szervezett megemlékezésről, a pozsonyi csata 1111. évfordulója alkalmából rendezett, kopjafaavatással egybekötött ünnepségről, az egészség jegyében megvalósított Csemadok- családi napról.

Mindezt természetesen Bittera Zsuzsanna is felidézte elnöki beszámolójában, valamint a nekünk adott nyilatkozatában, az 562 regisztrált tagot számláló szervezet gondjairól sem feledkezve meg: „A tagság létszáma évről évre enyhe csökkenést mutat. Ennek a fogyásnak több oka is van. Tagságunk átlagéletkora 60 év felett van, az egésznek több mint fele nyugdíjaskorú. A fiatalabb korosztály esetében az elköltözés problémájával szembesülünk. Vannak új tagjaink, de jellemzően ők is túlnyomórészt középkorúak vagy az idősebb korosztályból kerülnek ki. Az a tapasztalatunk, hogy a fiatalok nem érzik szükségét, hogy hivatalosan is tagságot vállaljanak szervezetünkben, akkor sem, ha rendszeresen és szívesen látogatják rendezvényeinket. Valószínűleg ez nem csak a Csemadokra vonatkozik, a megváltozott társadalmi háttér nem ösztönzi az embereket arra, hogy regisztrált tagok legyenek különböző szervezetekben. Bízunk benne, hogy a közeljövőben sikerül a fiatalabb generációval szorosabb kapcsolatot kialakítanunk…” Bittera Zsuzsanna ugyanakkor nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy az idén megkapták a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának A Csallóköz Kultúrájáért díját az eddig végzett munkáért, valamint Galántán, a Magyar Művészetért Díjrendszer díjátadó gálájának keretében, Gubcsi Lajos Ex Libris Díját. Ami ezt az évet illeti, számos, többnyire hagyományos program közül kiemelkedik az a „nagyméretű ünnepség”, melyet a helyi Csemadok-szervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából terveznek.

A vitában jószerével csak a vendégek szólaltak fel, köszöntötték a szervezetet – mely egyébiránt 13 tagot számláló vezetőséggel működik, és, a fennebb elmondottak ellenére, a taglétszámot tekintve, alighanem a legnagyobb az országban –, egyszersmind megköszönték a sokrétű kulturális tevékenységet.

(bodnár gy.)

WWW.parameter.sk, 2019.2.18.

Új kopjafával gazdagodott Nagymegyer

A nagymegyeri Szent István emlékparkban szeptember 8-án kopjafát avattak a pozsonyi csata 1111. évfordulója tiszteletére. A megemlékezés a Csemadok helyi alapszervezete és a 23. sz. Arany János cserkészcsapat szervezésében került megrendezésre.

 A Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete a cserkészekkel közösen családi délutánt szervezett szeptember második szombatján. A gazdag program és a kora őszi napfényes idő sok embert vonzott az egykori Zárda udvarára. A kora délután kezdődő műsor minden korosztály számára tartogatott valami érdekességet. A néptánc, a népzene és a magyar nóták mellett a gyerekeket kézműves foglalkozás és ugráló vár várta, az enni és főzni szeretőknek Tatati Robi főzött és dedikálta a könyvét. Az egészségre fókuszálva az egyik sátor alatt ingyenes vérnyomás, koleszterinszint- és vércukorszint-mérést végeztek, valamint táplálkozási tanácsokat adtak. Légy te is cserkész! címmel a cserkészek gyermekfoglalkozásokat tartottak a kicsiknek.

A kemencében langalló sült, bent, a Zárda épületében, egy rendkívül érdekes kiállítást nézhettek meg az érdeklődők. Takács Gergely bútorkészítő „Fényben és faforgácsban írva” elnevezésű kiállításán nemcsak avantgárd művészi megfogalmazásban kifaragott bútordarabok, de a magyar történelem főbb állomásait megörökítő „deszkakerítés” is helyet kapott. A pozsonyi csata megalapozta ittlétünket A rendezvény része volt a késő délután sorra kerülő kopjafaavatás a szomszédos Szent István emlékparkban. „Egy különleges alkalomból jöttünk most össze itt, városunk történelmi hagyományápolásának egy fontos helyszínén, a kopjafaparkban. Számos alkalomról, neves eseményről megemlékezve állnak már itt emlékoszlopok, jelezve, hogy az itt élő emberek életében fontos a hazaszeretet, a hagyományok ápolása, vagy akár a baráti kapcsolatok ápolása két település vagy szervezet között.” – hangzott el a szervezők beszédében. Elmondták, hogy Nagymegyer már a honfoglalás korában is lakott település volt. Az Árpád törzsébe tartozó nemzetség tagjai itt éltek ezen a területen, ennek állít emléket a városban lévő Árpád szobor. Több mint ezer éve zajlott őseink honfoglalása és letelepedése a Kárpát-medencében. A honfoglalás során Árpád fejedelem és alvezérei elfoglalták és megsemmisítették a Morva fejedelemség területeit, valamint megszállták a Frank Birodalom keleti területeit és a Dunántúlt is. A pozsonyi csata történetírásunk egyik méltatlanul elfeledett csatája, ennek hivatott emléket állítani az emlékpark új kopjafája.  

Ünnepi beszédet Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke mondott. Ebben összefoglalta a Pozsonyi csata történéseit és történelmi hátterét. „Ez a győzelem olyan átütő volt és annyira meghatározó volt a bajorokkal és a Keleti Frank Királysággal szemben, hogy 130 évig utána a későbbi magyar királysággal szemben nem indított egy nép sem támadást. A magyarok a következő 130 évre ki tudták vívni a békét, be tudták fejezni a honfoglalást, sőt, el tudtak foglalni további területeket is, ami addig a morvákhoz vagy a frankokhoz tartozott. Ezért meghatározó jellegű, ami ott történt, és valóban nagyon jó, hogy itt Nagymegyeren is megemlékezünk róla.” A megyei alelnök hozzátette, hogy ha ez a győzelem nem történt volna meg, akkor feltehetően a honfoglalást nem lehetett volna befejezni, és a magyarság eltűnt volna erről a területről. „Ezért fontos, hogy emlékezzünk erre a nagyon komoly és sikeres harci cselekedetre, erre az ütközetre, és emlékezzünk arra, hogy ebben az időben és még nagyon hosszú ideig nagyon sok győztes csatánk volt, és mindaz mellé, amit utólag már általában ünneplünk, amire megemlékezünk, oda kell sorolni azokat is. Nem felejthetjük el a pozsonyi csatát, amely 907-ben zajlott és megalapozta az ittlétünknek a gyökerét és megalapozta a jelenünket is ” – hangsúlyozta. Az ünnepi beszéd után Holényi Gergő, a cserkészcsapat parancsnoka, Károlyi Balázs, a Csemadok alapszervezetének vezetőségi tagja leleplezték a kopjafát. Szatmár Tibor fafaragó mester mellett ők voltak a kopjafa kifaragói. Az emlékoszlopba faragott jelképekről Szatmár Tibor beszélt a jelenlévőknek. A rendezvény a Himnusz eléneklésével ért véget.

Szabados Kati , 2018. szeptember 09., www.ma7.sk/tajaink

feed-image Hírkövető

joomla.org