Rólunk írták

Együtt dobbant az ünneplők szíve Nagymegyeren

A Szent István-napi megemlékezésen Boris Kollár parlamenti elnök is részt vett

 Több százan gyűltek össze a helyi római katolikus templomban, hogy újult erővel töltsék fel lelküket. Emelt fővel, büszkén érkeztek a XXX. Szent István-napok keretén belül tartott ünnepségre, hiszen a bölcs király egykor sziklára építette országát.  

A szentmisét meghatódotton, áhitattal, s nyitott szívvel élték meg az egybegyűltek. Boldogan imádkoztak e szép ünnepen.     

Mgr. Mahulányi József esperesplébános beszámolt arról, hogy Szent István király ezer évvel ezelőtt megalapította a magyar államiságot, hitet adott, egyházat szervezett, sőt  a kultúra is fejlődésnek indult.     „Szent István áldott jóbbjával ma is mutatja az utat, hogy visszataláljunk azokhoz az alapokhoz, amelyekre újabb évezredet lehet építeni. Mindenekelőtt rámutat a sziklaalapra, és ez a mi keresztény katolikus hitünk.” – fogalmazott az esperesplébános.   (...)

Elmondta, „Szent István király saját példájával, törvényeivel,  intézményeivel a keresztény hit sziklájára építette népe életét és ez a hit lassan átjárta, megtisztította, megszentelte kultúránkat, hagyományainkat.”   A jelenlévők közül többen is könnybelábadt szemmel hallgatták az esperesplébános megható és lelkesítő szavait. Főleg az idősebbek, akik már sokféle megrázkódtatást megéltek az évek során, mégis magyarok maradtak. (...) „Egy nemzetnél se vagyunk alábbvalók; büszkék lehetünk a kultúránkra, hagyományainkra, őseinkre, sok szentünkre…” – nyomatékosította, hogy a jelenlévők szívébe íródjon, Szent István király ma is utat mutat mindnyájunknak.    

Az ünneplő közösség az áldás után Szent István-napi menettel átvonult Szent István mellszobrához, ahol a kultúrműsor részeként Sörös Angéla szavalata, valamint Csémy Csillag Virág énekes produkciója hangzott el.    

Bittera Zsuzsa, a Csemadok nagymegyeri alapszervezetének elnöke köszöntötte a jelenlévőket és ismertette velük a jubileumi kulturális rendezvény múltját. Az államalapító Szent István életéről, nagyságáról az augusztus 22-én Nagymegyeren megemlékezőkhöz Boris Kollár, a Szlovák Parlament elnöke is szólt néhány szót.    

A házelnök kiemelte, örömére szolgál, hogy a szombati többéves múltra visszatekintő, jubileumi rendezvényen együtt ünnepelhet a jelenlévőkkel. Elmondta, hogy István király nemcsak a Magyar Királyságban (v Uhorsku) élő magyarok (uhorský) királya volt, hanem minden ott élő nemzeté, népcsoporté (etnikum). „Bevezette a kereszténységet, és tisztelte a hagyományokat (Ctil si tradície Velkomoravskej ríše)”. – zárta.      

A Szent István-napi ünnepség szónoka a Nagymegyer testvérelepüléséről, Tápiógyörgyéről érkezett Németh Csaba (a Tápiógyörgyei Torockó Barátság elnöke) volt. Emlékeztetett arra, hogy a bölcs király megteremtette a keresztény államiság alapjait, biztosítva ezzel a magyar nép megmaradását, jövőjét Európában. A dicsőséges győzelmek mellett az elmúlt években többször ejtettek sebet idegenek a magyarok országán, sőt erőteljesen megcsonkították a független államiság határait (Trianon okozta állapot mély fájdalmat őriz a mai napig).    

A szónok kiemelte, hogy a külhoni magyar közösségek megmaradása azért kell, hogy fontos maradjon a magyarok számára, mert „ők ma a magyar kultúra végvárai; a magyar nyelv és irodalom, a történelmi, néprajzi és az épített örökség megtartói.” Ők azok, akik a legnagyobb részben végzik és tapasztalják azt a mindennapos küzdelmet, amely az értékek megvédésért és fennmaradásáért van.    

„A lelkében ma is egységes és oszthatatlan magyar nemzetnek Európa más népeihez hasonlóan számos nehéz, emberpróbáló kihívással kell szembenéznie napjainkban és az elkövetkező időkben.” – jelentette ki a Tápiógyörgyei Torockó Barátság elnöke.    

Németh Csaba rámutatott arra, hogy manapság olyan életet élünk, ahol az egyén érdekei a közösség fölé helyeződnek, sőt egy elanyagiasodó világ, a globalizáció mindenhova kiterjedő káros hatásai, a multikulturalizmust és a népek keveredéseit hirdető, a biológiai nemek határait összemosó újkeletű szellemiség kerül előtérbe. Ezzel szemben a mindennapok az általunk fontosnak tartott magyar megmaradás, illetve a nemzetek Európája helyett „a józan ésszel meg nem magyarázható beteges és abnormális jövőképet” vizionálnak mindannyiunk számára.    

Beszédében nyomatékosította, hogy az évszázadok kemény munkájával megteremtett, s ránk hagyott Szent Istváni örökség múlhatatlan értékeiért való felelősségtudatban szükséges midennapjainkban gondolkodnunk, hogy az említett eredeti értékek az anyagországban és a külhoni magyar közösségekben is biztosan és hosszú távon megmaradhassanak. Szomorúan állapította meg, hogy Szent István elkeseredve tekintene arra, ami manapság a magyarok között van – népének megosztottsága, „amivel legtöbbször magunk válunk önmagunk legnagyobb ellenségeivé.”    

Németh azt is összefoglalta, hogy a bölcs király nem minden téren lenne pesszimista, hiszen „éledező reménysugár és örömkönnyek jelennének meg az arcán, ha látná azokat is, akik napról napra, hétről hétre teszik elhivatottan dolgukat. Küzdenek az iskolákért, a magyar nyelvű oktatásért, bölcsődéket és óvodákat építenek, templomokat renoválnak és híveket gyűjtenek, megemlékeznek a nemzeti ünnepeinken, szobrokat emelnek és emlékhelyeket létesítenek, harcolnak a magyar nyelvű feliratokért, a nyelvhasználati jogokért, éltetik a magyar nyelvű sajtót és könyvkiadást, a magyar rádiót és online teret indítanak vagy éppen kedvenc csapatukat éltetve éneklik a magyar himnuszt és a Nélküledet.”    

Végezetül Szent István vélhető gondolataival arra biztatott mindenkit, hogy minden kárhozat, keserűség, lemondás ellenére, amíg élünk ezen a földön a harcot, küzdelmet soha nem lehet feladni!    

A megemlékezők az ünnepség végéhez közeledtével fejet hajtottak Szent István előtt, s a nagymegyeri mellszobránál a tisztelet koszorúit is elhelyezték.    

Tiszteletet jelképező virágfüzérekkel többek között Boris Kollár, a szlovák parlament elnöke; Jankovics Gyula tanácsos úr, Magyarország pozsonyi nagykövetségének küldöttje; Soóky Marián Nagyszombat Megye Önkormányzatának képviselője; Holényi Gergő polgármester és Lapos Ildikó alpolgármester (helyi önkormányzat); valamint oktatási intézmények, társadalmi és civil szervezetek képviselői vittek az emlékműhöz.    

Az esemény végén a szlovák himnusz elhangzása után az ünneplő közösség együtt énekelte büszkén a Himnuszt, melynek hangja átjárta Nagymegyert és környékét.

LAKY ERZSÉBET

Forrás:https://korkep.sk/cikkek/hagyomanyok/2020/08/23/egyutt-dobbant-az-unneplok-szive-nagymegyeren/

KÖRKÉP.SK

Nagymegyer városa is kifejezte tiszteletét az aradi vértanúk előtt

Október 6-ról, a magyar nemzet gyásznapjáról Nagymegyer városa sem feledkezett meg. Ünnepélyes megemlékezéssel tisztelegtek vasárnap délután a helyi római katolikus templomban, Dr. Szaiff József honvédorvos sírjánál, illetve a Kazinczy-emléktáblánál.

 A Csemadok helyi alapszervezete és a Corvin Mátyás Művelődési Ház immár 28. alkalommal szervezett emléknapot, amikor a megjelentek a vértanúk mártír halálának napja előtt tisztelegtek. Azokra a hősökre emlékeztek, akik végigharcolták az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc csatáit.

A megemlékezés a nagymegyeri Bartók Béla Alapiskola tanulóinak műsorával vette kezdetét. A diákok szívbe markoló előadással készültek, részletesen elmesélték a történelmi eseményeket, majd egy szép énekkel zárták mondandójukat. 

A megemlékezés ünnepi szónoka Berényi József, Nagyszombat megye alelnöke volt. Néhány mondatban összefoglalta a 170. évvel ezelőtti történéseket, majd hangsúlyozta, „azt a morális tartást, amire ma emlékezünk, az is mutatja, hogy az aradi vértanúk utolsó mondatai, gondolatai, szinte kivétel nélkül mindannyiuknak a családja volt. A feleségükért, a gyermekeikért imádkoztak, s nem pedig önmagukért.”

Elmondta, március 15-én és október 6-án a felvidéki magyarok számára egyaránt az összefogás gondolata a fontos.

„Ha az aradi tizenhárom meg tudta találni a közös gondolkodást, akkor nekünk, határon túli magyaroknak is meg kell azt találnunk. A közösségi és politikai kérdés, hogy hogyan lehet ezt megtalálni. Az biztos, hogy nagy toleranciával, a másik meghallgatásával lehet ezt megtenni, kierőszakolva és zsarolva nem”– húzta alá.

Berényi József ünnepi gondolatait a kegyelet koszorúinak elhelyezése követte, mely közben a nagymegyeri Kéknefelejcs Népdalkör biztosította a meghitt hangulatot.

SzC

Parameter.sk  2019. október 7

István királyra emlékeztek Nagymegyeren

Augusztus 20-a az egyik legrégibb magyar ünnepnap, Szent István király napja, a keresztény magyar államalapítás napja, melynek tiszteletére koszorúzási ünnepséget tartottak Nagymegyeren.

 Valamennyien tudjuk, az államalapítás nem ünnepről, hanem sok és kemény munkáról szólt. Tudjuk azt is, hogy nagy királyunk elgondolásait, döntéseit megannyi tényező nehezítette. Sokan reménykedtek akkor a király és az ország bukásában. István király mégsem hátrált meg, s a történelem fényesen igazolta ezt a bátorságot. Ahogy István király emelt fővel, szilárd hittel állt Koppány előtt, úgy kell nekünk is összefogással kitartanunk magyarságunk és elveink mellett. E gondolatok jegyében nyitották meg koszorúzási ünnepségüket a XXIX. Szent István kulturális napok keretében a nagymegyeriek, tegnap este.

 Az ünnepség kezdetekor a nemesócsai fúvószenekart, valamint Marton Csaba szavalatát hallhattuk. Az ünnepségen többek közt részt vett Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége képviseletében Jankovics Gyula tanácsos, a testvértelepülések képviseletében Ábrahámhegy, Bácsalmás, Mecsér és Tápiógyörgye küldöttsége, a Csemadok Országos Tanács, valamint a Területi Választmány képviselői.

 Ünnepi beszédet mondott Herdics György címzetes apát. Az egyház a Példabeszédek könyvéből vett tanácsait idézte:

 „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet! Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása, egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid, se jobbra, se balra ne térj le az útról!”

 Elmondta, István személyiségének jellegzetes jegyei már fiatalkorában megmutatkoztak, ezt bizonyítják a fennmaradt, német császári írnokok által írt oklevelek is, amelyekben a fiatal uralkodót nem a szokásos dicsőséges, legyőzhetetlen jelzővel illetik, hanem kegyesnek és legjámborabbnak mondják. A keresztény uralkodó eszményét valósította meg.

 Szent István király szobrának megkoszorúzásában közreműködött a nemesócsai fúvószenekar. Nagymegyer város koszorúját Holényi Gergő polgármester és Lapos Ildikó alpolgármester helyezte el.

 szc 2019. augusztus 18. parameter.sk,

304 nagymegyeri család szerepelt a kitelepítésre kerülők listáján

 A kitelepítésekről Nagymegyer városában sem feledkeztek meg. Mécsesgyújtással egybekötött koszorúzásra került sor a deportált lakosok emlékművénél. Ezt a Megemlékezés a kitelepítésről és a deportálásról című kiállítás megnyitója előzte meg a helyi művelődési házban.

„Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen. A jogfosztott emberek szégyen és félelemterhes élete. Az ok egyetlen tény, vádak vádja: magyarságunk. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok” – hangzottak el e szavak a kiállítás megnyitóján.

A helyiek méltó módon, iratokból, adatokból és fényképekből álló kiállítással emlékeztek. A megnyitón a Bartók Béla Alapiskola tanulója, Antal Panni szavalatát is hallhatták a szép számban megjelentek. A kiállítás célja, hogy közelebb hozza a nagymegyeriekhez ezt a szörnyű korszakot. Célja továbbá az emlékezésen túl az emlékeztetés, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg hasonló tragédiák, események. A kiállítás megtekintése után a jelenlévők együtt vonultak át a deportáltak emlékművéhez, hogy ott is leróják tiszteletüket az elhurcolt családok előtt.

 A megemlékezést Haris Zsóka és Zsoldos Virág Ágnes tanulók énekével vette kezdetét. „A tisztán szláv nemzetállam céljából, a német és magyar lakosok ellen jogfosztó intézkedések sorát vezették be, valamint kollektív bűnössé nyilvánították őket. Betiltották a politikai és kulturális szervezeteiket, a magyar nyelvű lap és könyvkiadást pedig megszüntették. Elkobozták a magyarok földjeit, ingatlanát, a közalkalmazottakat elbocsájtották állásukból, az idősektől megvonták nyugdíjukat, bezárták a magyar iskolákat, s nyilvános helyen még a magyar beszédet is büntették. Ezen rendelkezéseknek köszönhetően a szlovákiai magyarság üldözött és jogfosztott néppé vált szülőföldjén” – fejtették ki a megemlékezésen.

 Tárnok Balázs, a Rákóczi Szövetség alelnöke osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. A csehszlovák hatalom 1946 novemberében megkezdte a magyar családok deportálását Csehországba. Ezt a legnagyobb télben hajtották végre – hangsúlyozta –, fűtetlen marhavagonokban. „Nem sokkal a második világháború borzalmai után tehát újra megjelentek a marhavagonok, melyek ismét egy közösség felszámolását szolgálták. Kevés olyan család van ma Dél- Szlovákiában, akiket valamilyen úton-módon ne érintett volna a deportálás. Több mint negyvenezer személyt szállítottak el, köztük több mint ötezer hat évnél fiatalabb gyermeket. A széles körű tiltakozások hatására, 1947 februárjában leállították a magyar lakosság kényszermunkára való elhurcolását.  A felvidéki magyarság felszámolásának célja azonban továbbra is napirenden maradt” – mondta.

 Kiemelte, az erkölcsi és anyagi jóvátétel a mai napig várat magára.

Szlovákia máig nem kért bocsánatot polgáraitól, a felvidéki magyaroktól, amiért ilyen közösségi bűnöket követtek el ellenük. „A felvidéki magyar politika érdekképviseletének európai és hazai szinten kötelessége küzdeni azért, hogy ezt a szégyenfoltot eltörölje. Szlovákiának pedig mielőbb bocsánatot kell kérnie az erőszakosan deportáltaktól és azok utódaitól, a megfelelő kártalanítás biztosítása mellett” – emelte ki Tárnok Balázs.

 Az 1946-os év elején Nagymegyer városában is felgyorsultak az események. Érvénybe lépett a reszlovakizáció, a deportálás, a kitelepítés. Ezeket az eseményeket Zsoldos Virág Ágnes próbálta meg feleleveníteni egy vers segítségével.

Nagymegyerről 304 család szerepelt a kitelepítettek listáján.A célállomások között volt Mezőmegyer, Gerendás, Elek, Csorvás, Mezőberény, Mágócs, Újkígyós, Békéscsaba és Kőrösladány. Nagymegyer lakosai közül 801-en engedtek a kényszernek, remélve, hogy így megszabadulnak a lakosságcsere rémétől.

Mikos Lilla egy történet felolvasásával próbálta felidézni az eseményeket. Ezt követően elhelyezték az emlékezés koszorúit, közösen elénekelték a magyar Himnuszt, majd meggyújtották és az emlékmű előtt elhelyezték a mécseseket.

SzC  parameter.sk, 2019. április 13.

Vasárnap délután a Csemadokkal - Évet zárt a 70 éves nagymegyeri szervezet

A Csemadok nagymegyeri alapszervezete február 17-én, vasárnap, a városi művelődési központban tartotta meg évzáró tagsági gyűlését, mely kulturális műsorral kezdődött, Csémi Andrea verset adott elő, fellépett továbbá a magyar alapiskola Igricek népdalköre és citeraegyüttese,  Pacsirták éneklőcsoportja, valamint a nyugdíjasklub Kéknefelejcs dalosköre. A helyszínen Nagy Majoros Mónika kézműves munkáinak kiállítását is megtekinthették a résztvevők.

A tanácskozáson, melyet Soóky Marián alelnök, a Bartók Béla alapiskola igazgatója vezényelt le, ott volt többek között Holényi Gergő polgármester, Görföl Jenő, a Csemadok országos titkára és a magyarországi testvértelepülés, Tápiógyörgye küldöttsége. Az ezúttal közel 120 megjelent tag, ahogyan tavaly is, fényképekben gazdag kiadványt vehetett kézbe, ez főként az elmúlt évi tevékenységet foglalja egybe, és hozza közelebb a szervezet életét. A mintegy harminc – a megemlékezésektől a májusfaállításon át a főzőversenyekig terjedő – rendezvény közül a jelentősebbekről hosszabb írások is szólnak, például a hontalaság éveire szervezett megemlékezésről, a pozsonyi csata 1111. évfordulója alkalmából rendezett, kopjafaavatással egybekötött ünnepségről, az egészség jegyében megvalósított Csemadok- családi napról.

Mindezt természetesen Bittera Zsuzsanna is felidézte elnöki beszámolójában, valamint a nekünk adott nyilatkozatában, az 562 regisztrált tagot számláló szervezet gondjairól sem feledkezve meg: „A tagság létszáma évről évre enyhe csökkenést mutat. Ennek a fogyásnak több oka is van. Tagságunk átlagéletkora 60 év felett van, az egésznek több mint fele nyugdíjaskorú. A fiatalabb korosztály esetében az elköltözés problémájával szembesülünk. Vannak új tagjaink, de jellemzően ők is túlnyomórészt középkorúak vagy az idősebb korosztályból kerülnek ki. Az a tapasztalatunk, hogy a fiatalok nem érzik szükségét, hogy hivatalosan is tagságot vállaljanak szervezetünkben, akkor sem, ha rendszeresen és szívesen látogatják rendezvényeinket. Valószínűleg ez nem csak a Csemadokra vonatkozik, a megváltozott társadalmi háttér nem ösztönzi az embereket arra, hogy regisztrált tagok legyenek különböző szervezetekben. Bízunk benne, hogy a közeljövőben sikerül a fiatalabb generációval szorosabb kapcsolatot kialakítanunk…” Bittera Zsuzsanna ugyanakkor nem kis büszkeséggel számolt be arról, hogy az idén megkapták a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmányának A Csallóköz Kultúrájáért díját az eddig végzett munkáért, valamint Galántán, a Magyar Művészetért Díjrendszer díjátadó gálájának keretében, Gubcsi Lajos Ex Libris Díját. Ami ezt az évet illeti, számos, többnyire hagyományos program közül kiemelkedik az a „nagyméretű ünnepség”, melyet a helyi Csemadok-szervezet megalakulásának 70. évfordulója alkalmából terveznek.

A vitában jószerével csak a vendégek szólaltak fel, köszöntötték a szervezetet – mely egyébiránt 13 tagot számláló vezetőséggel működik, és, a fennebb elmondottak ellenére, a taglétszámot tekintve, alighanem a legnagyobb az országban –, egyszersmind megköszönték a sokrétű kulturális tevékenységet.

(bodnár gy.)

WWW.parameter.sk, 2019.2.18.

feed-image Hírkövető

joomla.org