Köszöntjük honlapunkon!Erdélyi kirándulás - élménybeszámoló
A nagymegyeri CSEMADOK jóvoltából 2010. július 9-től 17-ig egy nyolc napos erdélyi kiránduláson vehettünk részt. Nagy várakozással és izgalommal néztünk az út elébe, hisz nyolc nap alatt közel 3 ezer kilométert nem mindennap tesz meg az ember (kivéve ha sofőr, vagy pilóta), tudva azt, hogy ez az utazás nem csak térben, de időben is számos élménnyel és új ismerettel gazdagít majd. Sok mindent olvashat az ember Erdélyország történelméről és természeti gazdagságáról, de a látvány a képzeletet ezerszer felülmúlja. Az utazó sokféle szempont alapján élheti meg a kirándulást. Számunkra mégis 3 tényező nyújtott maradandó élményt.
A természeti szépségek közül felejthetetlen a Bilea-tónál tett kirándulás. Elképzelhetetlen volt, hogy 1 óra alatt a nyárból télutóba csöppenjünk. Aki még nem járt ezen az úton, elképzelni sem tudja, hogy a látványhoz, mely bár gyönyörű, félelmekkel teli út vezet. A Fogarasi-havasok 2000 méter fölé magasodó hegyormai között ugyanis júliusban még nagy terülteket borít hó. Ha a természeti látványosságok vonalán haladunk tovább, megkerülhetetlen, hogy említést ne tegyünk Európa egyik ritkaságáról, a szovátai Medve-tóról, melynek sós vizében sajnos nem sikerült megmártózni és iszapjával nem kenhettük a rohanásban megfáradt izületeinket. Talán kevesen látták a tó mögött megbúvó só sziklafalat, melynek felfedezéséhez több időre lett volna szükség. Felkerestük Európa legnagyobb krátertavát, a Szent Anna-tavat is, melynek legendáját a tó partján elevenítettük fel. Tizenhat fős bátor csapattal megmásztuk Torockó nevezetességét, az 1128 m magas Székelykövet, melyre fáradságos és egyáltalán nem veszélytelen út vezet.
Történelmi szempontból emítést kell hogy tegyünk: Aradról, a kelneki vártemplomról, Brassó nevezetességeiről, Sepsiszentgyörgyről, a szászhermányi erődtemplomról, a zágoni Mikes-kúriáról, Csomakőrösről, Gelence templomának falfestményeiről, a kézdivásárhelyi Gábor Áron szoborról, Alsócsernátonról, az eresztevényi koszorúzásról, Csíksomlyóról, Bögöz árpádkori templomáról, és a teljesség igénye nélkül a marosvásárhelyi Kultúrpalotáról, Farkaslakáról, Székelykeresztúrról, valamint a Petőfit utoljára látó Fehéregyházáról. Korondon a pénzünk volt porondon :).
A harmadik tényező az emberi kapcsolatok és gasztronómia bűvküréből kerül ki. A kulináris élvezetek, új ízvilágok tárháza nyílt meg előttünk. Sorolhatnánk a jobbnál jobb falatokat: csorba, töltike (szőlőlevélben), puliszka, vinette (padlizsánkrém), miccs, somlekváros pite. Elengedhetetlen kísérőként illetve előzményként kömény-, vadkörte- és áfonyapálinka. Megindító volt az a vendégszeretet, barátság, tisztelet, mely vendéglátóinktól felénk áradt. Ez mellett tett tanúbizonyságot a barcasági csángóktól kapott családias légkör, melyet a népművészeti kultúrest koronázott meg. Személy szerint különösen nehéz szívvel vettünk búcsút szállásadóinktól, Sanyi bácsitól és Éva nénitől, akikkel tartalmas éjszakába nyúló beszélgetéseket folytattunk. Szentegyházán a csodálatos hangú gyermekkórus varázsolt el minket és finom hazai megyeri bor kíséretében örömmel énekeltünk jó zenére jó dalokat. Torockó nem csak az őt körülvevő hegyeivel volt kimagasló, de az ott élő és rólunk gondoskodó, vendégszerető székelyemberek tiszta őszinteségével is. Utunk során alapos ismeretekre tehettünk szert két kiváló idegenvezetőnk, Gyula és Csaba révén, akik pontos történet- és helyismerettel vérteztek fel minket. Mindenvégig biztonságban érezhettük magunkat, hiszen a sofőrök mindent megtettek ennek érdekében. Hol hideg sörrel, hol forró kávéval kényeztettek bennünket.
Szeretnénk megköszönni a szervezőknek, hogy ez alatt a nyolc nap alatt ilyen élmények részeseivé válhattunk. Ez alapot szolgáltat ahhoz, hogy a megismert helyekre és Erdély más területeire vagy így együtt, vagy külön-külön is visszatérjünk. További fényképek a képgalériánkban |
Friss hírekFigyelmébe ajánljukBelépés |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
