Szent István királyunk ünnepe a Felvidéken
Augusztus 20-án, nemzeti ünnepünkön államalapító királyunkra, Szent Istvánra emlékezve a keresztény magyar államalapítást, a magyar állam ezeréves folytonosságát ünnepeljük. (...) A Szent István-napi ünnepségsorozat Nagymegyeren hagyományosan már többnapos, idén augusztus 18-án kezdődött. A szervezők, a Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete és Nagymegyer Város Önkormányzata számos érdekes programmal várták a helyieket és a városban üdülő turistákat, egyebek mellett Nemzeti imánk helye címen meghallgathatták Bella Rózsa Pilinszky-díjas grafikusművész előadását és megtekinthették Németh Éva festőművésszel közös kiállítását, esténként pedig különböző koncertekkel és kísérő rendezvényekkel szórakoztatták az érdeklődőket. Az augusztus 20-ai megemlékezés ökumenikus istentisztelettel kezdődött a nagymegyeri Szent Miklós római katolikus plébániatemplomban, ezt követően került sor a koszorúzási ünnepségre a templom mögötti Szent István szobornál. A rövid kultúrműsort követően Dunajszky Géza közíró, a 2016-os Szlovákiai Civil Becsületrend kitüntetettje és a Magyar Ezüst Érdemkereszt birtokosa tartotta meg ünnepi szónoklatát, aki beszéde elején kitért nemzeti ünnepünk történelmi előzményeire és Szent István Imre fiához írt tíz fejezetet kitevő Intelmeire, majd arról beszélt, mi lehet a Szent István-i út példája a mai (felvidéki) ember számára. Beszéde záró részét az alábbiakban olvashatják: „Ünnepi beszédemet Szent István gondolatainak, történelmi és szellemi nagyságának időszerűsége érdekében két idézettel szeretném befejezni. Az első egy görög közmondás, amely állítólag a nagy római filozófustól, Marcus Tullius Cicerótól származik, aki Krisztus születése előtt 78-ban szintén a háborútól feldúlt Itáliát és a lezüllött Rómát hagyta ott és ment száműzetésbe szellemi testvére Tito Pomponio Attico után, Görögországba: „Az a nép, amely nem ismeri a múltját, az önmagát ítéli arra, hogy a tragédiáit újra átélje!” Kölcsey Ferenc Himnuszának soraiból ismert „balsors, akit régen tép” véres csapásait szülőföldjén újra megélni, épeszű ember sem itt, sem máshol, soha nem szeretné. Ezt azért tartottam szükségesnek most elmondani és megerősíteni: nagyon értékes és dicséretes dolog, hogy évente augusztus 20-án a maihoz hasonló megemlékező ünnepséget tartanak Nagymegyeren, mert Szent István szellemi nagyságának felidézésével és nemes cselekedeteinek felelevenítésével, azt a nagyon fontos feladatot szolgálják, hogy Megyer minden polgára megismerje a múltját és az ebből eredő kötelességét. A másik idézet inkább nekünk, a felvidéki magyaroknak szól, amely Szent István Intelmeiből eredő mai és jövőbeli kötelességünk: „Nem ápolni kell a magyar kultúrát, a nemzeti hagyományainkat, a nyelvünket, hanem naponta gondosan művelni és az utódainkat zsenge koruktól alaposan megtanítani rá! Nekik a szépsége ugyanúgy friss és értékes lesz, mint nekünk volt gyermekkorunkban, amikor ezt szüleinktől örökségbe megkaptuk. Tilos ezt más népek értékeivel felváltani, más nyelven, másra oktatni, mert az nem a miénk. A mi pótolhatatlan kincsünk az istváni szentkorona magyarságának szellemi örökségében rejlik! Ez az örökség soha nem volt beteg, sem fogyatékos. Hála Istennek ma is ép és egészséges, mint az egyedi magyar anyanyelvünk. S ha az unokák fogják megtanulni a nagymamák nyelvét és nem fordítva, mint az manapság oly gyakran megesik, akkor ez a szellemi hagyaték továbbra is élni és virulni fog!” Szent István Imre fiának írt Intelmeibe burkolva ezt én szerettem volna elmondani és megfontolásra örökül hagyni ma Önöknek, főleg gyermekeinknek és unokáinknak.“ Ezt követően a politikai pártok és a civil szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés koszorúit Szent István szobránál. A megemlékező ünnepséget megtisztelte jelenlétével Magyarország pozsonyi nagykövetségének titkára Dóczy András, valamint az MKP országos és járási szintű, illetve a Most-Híd járási szintű képviselői is.
2016.08.21 Felvidék.ma, (DÉ) |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
