Lakadáré...
Lakadáré... egy szó, melyről sok boldog pillanat, szívszorongató, ugyanakkor vicces, frappáns helyzet jut eszébe az embernek, megfűszerezve egy hatalmas nagy dínom-dánommal. Egy könyv, melyből sok érdekes történet hallat magáról, a lakadáréra való készülődés ugyan örömteli, mégis megannyi, valljuk be idegeket csöppet sem kímélő, hosszú órái mellett. Ahogyan egy recept szól: végy sok-sok történetet, végy három férfit, akik mindezt hajlandók leírni, s végül fűszerezd meg egy csipetnyi jókedvvel, majd ha elkészült, mutasd be, kóstoltasd meg, s elismerő tapsot kapsz. A három fiatal férfi nem vőlegényként, sokkal inkább vőfélyként tisztelegnek évek óta a hétvégente, s manapság már oly divatos változás: a hétköznaponta is cserélődő, újabbnál-újabb népes társaság előtt. Menyhárt József, Kocúr László és Zalka Lóránt nemcsak megálmodtak egy könyvet, hanem teendőik közepette meg is alkották, s időről-időre belföldön, sőt külföldön is, bemutatják.
A sok-sok érdeklődő, akik megtöltötték a VMK nagytermét, hosszasan kérdezgették a szerzőket a könyvben foglaltakról, s további emlékeikről, majd igazi kincsként szorongatva a könyvet, elégedetten ballagtak hazafelé. Virágh Mária, Nagymegyeri Hírmondó
|