Erdélyi emlékek
Már napok óta nagy izgalommal készültem a nyári kirándulásra. Végre elérkezett július 4-e és a nagymegyeri csapat legfiatalabb tagjaként indultam el Erdélyország felfedezésére. Az első pillanattól kezdve sok-sok gondolat járt a fejemben. Vajon milyen város Kolozsváros? Hol lakott Mátyás király? Látok-e majd magyar huszárt, állok-e majd csatamezőn, hord-e bajuszt a székely ember, igazak-e a tündérmesék? De lássatok csodát, minden vágyam valóra vált!
Erdélyi barangolásunk Kolozsváron kezdődött. Megismerhettük itt a nagy Kinizsi Pál rokonát, megnéztük Mátyás király szülőházát és lovasszobrát. Jártunk a parajdi sóbányában. Katonáknak öltözve védtük a csíkszeredai Mikó-várat. A Somlyó hegyen ünnepeltünk ezernél is több népviseletbe öltözött székely leánnyal, magyar huszárral és táncoltunk János vitézzel meg Iluskával. Szentegyházán a Fili-ház meseszép csűrjében nagy kalandban volt részünk. Átkeltünk a lengőlétrán, utaztunk hasvasúton, bebújtunk az egérlyukba. A faluban megismerkedtünk egy nehéz sorsú, de gyönyörű hangú lánnyal, aki szebbnél szebb népdalokat énekelt nekünk. A felnőttek felvetették az ötletet, hogy kezdjünk gyűjtésbe és ezzel támogassuk a tehetséget. Rögtön kihasználva az alkalmat felajánlottam kis kalapomat, hogy abba gyűjtsük az adományokat. Pár perc alatt színültig megtelt a kalap pénzzel. Alig vártam a boldog pillanatot, hogy megörvendeztethessük Öt. A Fili-ház udvarán egymással szemben állva: én ragyogó szemekkel és mosolygós arccal adtam át a kalap tartalmát Kingának. Ö nagy meglepődöttséggel, de alázattal és halk köszönömmel fogadta az adományt. A felnőttek könnybe lábadt szemmel figyelték az eseményeket. Én csak percek múlva döbbentem rá, hogy milyen csodálatos pillanatnak lehettem az egyik főszereplője. A következő napokban ellátogattunk a hétfalusi csángókhoz, jártunk Árkoson, Sepsiszentgyörgyön és több szász városban is. Álltunk igazi csatamezőkön, ahol izgalmas történelem órákkal emlékeztünk a hősökre. Nem mindennapi kitartásról és merészségről tanubizonyságot téve felmásztunk a Torockói Székelykőre. Kirándulásunk utolsó napján teljesült egy régi vágyam, hogy ünneplő ingben tiszteleghettem az aradi 13 hős előtt. Az emlékmünél én helyezhettem el koszorúnkat, majd közösen, mélyen a felhők közé nézve, büszkén énekeltük a Himnuszt. Ezzel zárult erdélyi barangolásunk. Csapatunk minden tagja kilenc záros lakatra zárva őrzi majd szívében a szép emlékeket. Akinek tetszett a történetem, tartson velem jövőre és legyen a székelyek vendége. Cséfalvay Franciska, 9 éves diáklány, Dunaszerdahely, Szlovákia Háromszék, független napilap, Sepsiszentgyörgy, 2013. szeptember |
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
