Erdélyben (voltam) a nagymegyeriekkel
„Visszajön, ha idejön”- olvasom a Szentegyházasfalu Múzeum Szállójának hirdetésén. Igen. Így vannak ezzel a nagymegyeriek is. 2013. július 4-én ismét elindult Ambrus Gabika és Rostás László szervezésében a csapat, hogy megismerjék Erdély földrajzi, történelmi és néprajzi nevezetességeit. Az éjszakai utazás utáni első városnéző sétát Kolozsvárott tettük.Majd a parajdi sóbánya gyógyító hatását érezhettük.Este Szentegyházasfalun felejthetetlen élményben volt részünk,Haas Sándor száznegyven tagú Gyermekfilharmóniájának főpróbája fogadott és varázsolt el bennünket.
Július 6-án Csíkszeredában megnéztük a vármúzeumot, részesei lehettünk az Ezer Székely Leány Napja ünnepségnek, a székely viselet, a tánc, a dal és imádság ünnepének Csíksomlyón.A szálláshelyen éjszakába nyúló nótázással folytattuk az estét. Július 7-én programban volt a Szentegyházasfalu múzeuma, a Filiház nemmindennapos csűrkalandja.Majd Szejkefürdőn Orbán Balázs, Farkaslakán Tamási Áron sírjánál róttuk le kegyeletünket. Nem maradhatott ki Korond népművészeti vására és a Parajd sóvölgye sem. Július 8-án a szabadságharcban elesettek emlékére épült kopjafaparkban koszorúztunk Csíkkozmáson és Nyergestetőn. A nap különleges egyénisége volt Bálint Zoltán, aki Árkoson néprajzi régiségek gyűjteményét mutatta be.Ezt követte Sepsiszentgyörgyben a városnézés, majd az aradi vértanúk emlékparkja .Estére megérkeztünk Bácsfaluba, a csángó magyarok hétfalujának egyikébe. Július 9. Uticélunk Tölcsvár, a Déli – Kárpátok legépebben fennmaradt középkori vára, melyet Vlad Tepes (Drakula) várának is tartanak.Majd az átépítés alatt álló Barcarozsnyó várába kapaszkodtunk fel. A kilátás mindenért kárpótolt.A brassói sétánk fontos megállója volt a „fekete templom”és az Áprily Lajos Főgimnázium.A bácsfalui maroknyi csángó magyarok összefogását dicséri a nagyszerű esti program. Július 10-én a fogarasi táj megismerésére indultunk. Az Erdélyi-Alpok 2034m-es csúcsát vettük célba. A 35 km hosszan tartó emelkedőt csodálatos úton tettük meg.A csúcson a látvány idilli volt: a Bilea-tó, hegygerincek, szikrázó napfény, legelésző nyáj, vízesések, a növényzet.....Természetesen elsőként a beigért hógolyózással vigadtunk. Nagyszeben, a gyönyörű szász város következett. EstéreTorockóra érkeztünk. Július 11. Torockó a Székelykő és az Ordaskő szűk völgyében fekszik, a házai jellegzetesek.A Székelykő méretének és formájának köszönhetően a Nap reggelenként kétszer kel fel a faluban.(májusban és augusztusban van így). Meglátogattuk Böjte Csaba iskoláját és gyermekintézményét, a falu múzeumát, iskoláját és templomát. Torockó az unitáriusok Mekkája.A vallásuk üzenete: „Olyan életet kell élni a jelenben, hogy amikor múlttá válik, ne kelljen szégyenkezni miatta.” Délután a Torockószentgyörgyi várromot hódítottuk meg, míg néhány utitársunk a Székelysziklát mászta meg. Július 12-én hazaindultunk. Még megálltunk Nagyenyeden és megnéztük Vajdahunyad várát is. Útközben láttuk még Déva várát, majd Aradon a vértanúk emlékművét koszorúztuk meg. Felejthetetlen nyolc napot töltöttünk Erdélyben. A táj szépsége lenyűgöző volt. A történelmi emlékeink egy-egy megállója elcsendesedésre intett, majd a megemlékezés koszorúit is elhelyeztük. Bepillanthattunk az ottélők mindennapjaiba és a kulturális eseményeik részesei is lehettünk. Építészeti örökségeink bámulatosak, legyen az templom, emlékmű, vár vagy várrom. Esti közös énekléseink során egymásra talált a lelkünk még az erdélyi magyarság legkeletibb pontján élőkkel is. Az út szervezői hitet tettek emberségből, nemzetszeretetből, jó szervezőkészségből.Felejthetetlen utikalauzunk pedig Németh Gyula és Németh Csaba volt. Az utazás minden pillanata tartalmas volt. Ezt a rengeteg képanyag is alátámasztja, mely Pszota Pál munkáját dicséri. Erdély nem enged el, jövőre is vár minket. Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a sok élménynek. Horváth I. Zselízről
|
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
