A nagymegyeri magyar iskolák újraindításának 60.évfordulójára
A nagymegyeri magyar iskolák újraindításának hatvanadik évfordulójára emlékezett a közelmúltban a Csemadok helyi szervezete, valamint a városi művelődési központ. A baráti találkozó vendége vendége Csicsay Lajos volt, mellette Belucz János, idősebb Néveri Sándor, Molnár János, Szuh Kálmán, Tánczos Tibor és Varga Frigyes emlékezett a hőskorra. Ki gyermekként, ki kezdő pedagógusként, ki Nagymegyeren, ki Dél-Szlovákia más településein élte meg a hatvan évvel ezelőtti eseményeket, amikor a jogfosztottság évei után újra megnyitották kapuikat a magyar iskolák. A találkozón természetesen az is szóba került, milyen jelentőséggel bírnak napjainkban a magyar iskolák, az oktatás minősége, az iskolahálozat folyamatos fejlesztése-nemcsak a szlovákiai magyar közösség, hanem egy-egy település, adott esetben Nagymegyer jövője, a város fejlődése szempontjából. A megemlékezés kapcsán Varga László tanár, helytörténész szerkesztésében egy emlékfüzet is napvilágot látott, amelyben személyes beszámolók, visszaemlékezések olvashatók. Mindenképpen említést érdemel a kiadvány fotóanyaga-ma már csak a családi albumokban sem igen találhatók meg hasonló, sok évtizedes osztályképek, az iskolai élet különböző oldalait (a kötelező brigádokat, tanulmányi kirándulásokat) dokumentáló fényképek sorozata. Egy különleges életpályát isbemutat az emlékfüzet-Hencz Pálét, aki a két világháború között kántortanítóként volt a csallóközi kisváros pedagógiai, társadalmi és egyházi életének egyik motorja, majd 1950-ben minden tekintélyét latba vetette, hogy megfelelő számú gyereket toborozzon az újrainduló magyar iskolába, melynek igazgatója lett. Nem egy családnál elérte, hogy az 1946 óta működő szlovák iskolából íratták át gyermekeiket a szülők. Egyéb feladattal is meg kellett küzdenie :részben képesítettlen fiatalokból szervezte meg az első tantestületet. Kollégáinak nemcsak szakmát, hanem tartást is tanított. A ma már több mint 80 éves Kovács Klára saját bevallása szerint több mint 50 éve nem viselt kendőt, mert egy esős napon Hencz Pál ezekkel a szavakkal róta meg :" Jegyezze meg kolléganő, hogy a magyar tanítónő sohasem viselhet kendőt, csak kalapot. " ( Új Szó, Mészáros Zsófi, 2010. december 23. )
|
Csemadok Nagymegyeri Alapszervezete
